Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - KRITIKA - Dénes Imre: Egy másodlagos költői alkotás elemzése

Mert mészfehéren ég távolban a hegyoldal, s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal oly halavány.)

Alvás; ha a légzés szaporasága csökken és a szívműködés akadozik, erős kávéval kell a szivet izgatni.

{Nem kell-e szólnod, mondd? Nincs semmi hír amonnan hol fejfa és kereszt elvész a sűrű lombban és sír a táj?

Én tudtam, hogy közöny s merev csönd van az éjben, de hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem és fájva fáj.]

Könnyű: hűs borogatás. Sínek helyett: lécek, esernyő, botok, keménypapír.

Halvány arc esetén a testet

— a talpakat — dörzsölni és kefével ütögetni.

{Alvó, emeld lassan nehéz és hosszú pillád, s a végtelen felé táguló nagy pupillád szögezd felém.

Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom, és a beléndeken s a vad farkasbogyókon alszik a fény.)

A szájat és a torkot tisztítsuk meg az iszaptól, homoktól stb. Izgatószerek — pálinka, kávé. Visszatértekor adjunk erős, forró kávét, bort.

(így látlak mindig én, édes, fiatal orvos, fehér köpenyben, a kavicsos és porondos kertudvaron.

De jöjj akárhogy is. Vérrel, sárral, te lélek, férgek gyűrűivel. Ha a láttodra főlek, eltagadom.)

Csillapítsuk a vérzést, kerüljük a szennyezést távolítsuk el a seb környékéről a piszkot, a sebet azonban ne mossuk ki, ujjunkkal ne érintsük.

f Szemedbe bámuló és csellel kényszerítem kezedbe a kezem és a szívedre a szívem, ha nem merem.