Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - KRITIKA - Dénes Imre: Egy másodlagos költői alkotás elemzése

újságcikkek. 2. Korunk olvasója, aki átrágta magát az utóbbi évtizedek kísérletező költészetén — Tandorit is beleértve — aligha teszi fel magának a Vas István által megfogalmazott felkiáltójeles kérdéseket. Helyettük talán ezt kérdezi: ez mi? (Vas sem állt meg, szerencsére, a rosszallásnál — s ez érthető is —, hanem a versnek egy kiváló olvasói értelmezését adja, bár tanulmánya záró részében mégegyszer megkérdőjelezi ezt a szerkesztési elvet: „Elborzadnék arra a gondolatra, hogy (Tandorinak) ezt az eljárását mások épp úgy alkalmaznák, mint egyéb, közhasznúbb találmányait.”15 3. A Tandori-cento hírértéke szerint fog módosulni az egyes olvasói szövegvariánsokban, hogy Tandori és az olvasó kódja között mennyi az átfedés, illetve mennyi a két kód egymást nem keresztező része. (Részletesebben Ju. M. Lotman foglalkozik, többek között, ezzel a kérdéssel általánosabb szituációkban már idézett könyvének Az entrópia mértéke a szerző és az olvasó művészi nyelvében című fejezetében.)16 4. Másként olvassa (és értelmezi) a Tandori-verset az az olvasó, aki elolvassa az Oj írásban rákövetkező Vas István tanulmányt, mint aki csak a verset magát olvassa el. A tanulmány ismerete kiegészíti az olvasó irodalmi tapasztalat-komplexumát, s ezen felül szuggesz- tíve hathat rá a (művészien) kifejtett olvasói élitíény. 5. Általánosan megfogalmazva: a sikeres kommunikációs folyamat az irodalmi nevelés függvénye, tehát nemcsak egyéni, hanem társadalmi háttere is van; a mindenkori olvasó szövegvariánsa függ a korabeli irodalmi-esztétikai (még általánosabban fogalmazva kultúrpolitikai) kritériumoktól is.

Visszatérve saját szövegelemzésemhez (ez olvasói élményemen is alapszik): Tandori centója szerves részét alkotja egy bizonyos fejlődési láncnak, átvéve egy költői konstrukciós elvet, s azt egyben gazdagítva is. Tandori kísérlete annyiban új, hogy centója csak két protoszövegre épül, belőlük hosszabb részeket idéz rendszeresen váltogatva a két szövegtípust, s hogy egyik protoszövege nem vers (gyakorlati prózának nevezhetnénk). A keletkezett alkotás kreolizált jellege ellenére is elmondhatjuk, hogy Tandori centója vers (ezt a tényt Vas István sem kérdőjelezi meg), s a benne foglalt vallomás (bármennyire Incognito ergo sum jellegű is] a maga mélystruktúrájában lírai közlemény. Ez utóbbi állításunkat megpróbáljuk az irodalmi komparatisztika módszerével is alátámasztani.

Tandori költői stratégiája, szerintünk, közel áll más sokarcú költőkéhez — például Weöres Sándoréhoz — akivel kapcsolatban ezt írta Somlyó György: „A modern költészet modernségének (...) talán legfőbb és legtöbbet vitatott jegye az (emberi és költői) személyiség átalakulása. ... a személyiség a modern költészetben nem összeszűkül, hanem kitágul, ha e tágulásban persze el is veszti azt a látszólagos integritást és tényleges konkrétságot, amivel klasszikus szemlélete rendelkezett. Nem látszólagos egysége törik azonban darabokra — ahogy klasszikus nézőpontból látszhat —hanem valóságos összetevőire hasad szét és azokból áll össze sokrétűbb egységgé. Egy fiktív zártságot és bizonyosságot vált fel egy bizonytalanabb, de önmaga új meg új fejleményeire mindig nyitott alakzattal. ...A modern költészet a pszichológia tudattalan Én-je, tudatos Én-je és felettes Én-je mellé Rimbaud óta mindinkább bevezeti a másik Én fogalmát.”17 Tandori maga is megfogalmazza az Egy vers vágóasztala című versében18 a kölcsönzés lényegét:

Hiszen érdekelne-e Rimbaud, ha nem az érdeken lenne a hangsúly? ha nem tartanám

— önző módon — alkalmasnak arra, hogy valamit kivetítsek reá, a róla bennem élő képzet síkjára?

15 Vas István: Uo. 24. I.

16 Jurij M. Lotman: 1. m. 43—52. I.

J" Somlyó György: Fiú-e vagy lány? Megjegyzések Weöres Sándor Psychéjéhez. Oj Írás XII. évf. 1972. 8. sz. 103—104. I.

1S Tandori Dezső: Egy vers vágóasztala. In.: Egy talált tárgy megtisztítása. Budapest 1973. 109—120. I.