Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - KRITIKA - Dénes Imre: Egy másodlagos költői alkotás elemzése

Arra a kérdésre, hogy ha már álarc mögé bújt Tandori e centóban, miért választotta „a süket halászok beszélgetésére” emlékeztető kérdés-felelet játékot, feleljen ismét egy idézet (az előző versrész folytatása):

Rendkívül egyszerű, lenne kimondani: mit. Mégis: hiba lenne.

Hiszen akkor szavakba önteném

mindazt a kétkedést, melyhez nyilvánvalóan

jogom van, amennyiben hordozom,

de hirdetni nincs jogom, hiszen a dolgok

állásáról, saját személyemen kívül,

nem sok elképzelésem lehet,

nem tudom, kimondva mi, hol mit jelent.

S a vers utolsó sora: Még ennyit sem szabadna így kimondanunk. Tandori költői stratégiája nyilván az ellipszis stratégiája (szemben a költői redundancia stratégiájával), valahogy az Archibald MacLeish-i Ars poetica szellemében: A poem should not mean But be. [Várady Szabolcs fordításában: Ne szóljon a vers De legyen. Szó szerinti fordításban: A vers ne jelentsen (semmit) De legyen.] A Tandori-cento egy hagyományos költői műfaj poétikájára épülve kommunikál olyan mondanivalót, amelyet a költő az alkotás pillanatában ebben a szerkesztési formában tudott a legjobban kifejezni. Tandori egy kevésbé ismert műfaj már-már szakadozó láncát erősítette meg egy láncszemmel (legalábbis a magyar irodalom keretén belül), új nézőpontot találva saját világa kifejezésére is.

TANDORI DEZSŐ

Mottók egymás elé

(Pasziánsz)

„Te a halálé vagy, zarándoka az árnynak, ki bátran indultál, kapudat megtaláltad az éj felé.

De én, jaj, itt vagyok a fényben és hitetlen feledve önmagam, jajokba fúlva lettem az életé.“

(Te sohase-jövő és sohase-beszélő, várlak ma is, halott, e hosszú és e késő bús éjszakán.

(Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának)

,,.... akkor a verő — érre a seb helye előtt nyomást kell gyakorolni; ... a szív és a seb közötti részen kötéssel (nadrágtartó, harisnyakötő stb.) össze kell szorítani.“

(Mit tegyünk az orvos megérkezéséig í