Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - KRITIKA - Dénes Imre: Egy másodlagos költői alkotás elemzése

élményeimre támaszkodom. Fejtegetéseimet Tandori Dezső Mottók egymás elée című centojával illusztrálom.

Egy irodalmi szöveg kapcsolódása más szöveghez (szövegekhez) ritkán jelentkezik olyan nyílt formában, mint a cento esetében. A Benedek Marcell szerkesztette Irodalmi Lexikon meghatározásában: ,,Cento, egy vagy több költő soraiból összeállított költemény, amelyben a változatlanul hagyott sorok új értelmet nyernek.”7

A centót intencionális szövegnek tekinthetjük. E műfajt pontosan meghatározott (meghatórozható) szövegek [Popovič terminológiájában protoszövegek) megléte és e szövegek társadalmi funkcionálása hívja létre másodlagos irodalmi kommunikációs termékként. A cento nyílt metaszövegnek tekinthető, szerzője általában feltünteti a cento felépítésében felhasznált elemek eredetét. A cento lehet polemizáló jellegű, de gyakori az affirmatív változat is (ez utóbbi többnyire a centót irodalmi játékként kezelő, korokban fordul elő).

A „kölcsönzés” — mint tudatos, sokszor programszerű, szerzői hozzáállás — nem ritka jelenség az irodalomban, de más művészetekben sem. Az egyes esztétikák hozzáállása az idegen eredetű elemek beépítéséhez egy eredeti alkotásba lényeges eltéréseket mutat a kultúra fejlődésének különféle szakaszaiban. Jelen munkánkban mi csak fgen nagy vonalakban fogalmazhatjuk meg ezeket a különbségeket: a klasszicizmus ellenezte, a romantizmus kedvélte, a realizmus pozitivista elveket fogadott el a jelenség megítélésében, míg a szimbolizmus alatt felvirágzott a papiérs collés — a kollázs technikája — alkalmazásában. A mozgalom főpapja, Tristan Tzara, dadaista kiáltványban propagálta, Aragon könyvet adott ki a kollázsról. T. S. Eliot Átokjöldje (Waste Land) a legmonumentálisabb példa a kölcsönzés mint konstrukciós elv érvényességére az irodalomban.

A cento poétikájával kapcsolatban a következőket tünteti fel a már említett Irodalmi Lexikon a cento címszó alatt: „A középkori kereszténység komolyan foglalkozott ezzel a játékkal, keresztény értelmet adván pogány klasszikusok verseinek.”8 A lengyel Slownik terminów literackich szerint a cento idegen — többnyire klasszikus — művekből vett idézetekből tevődik össze, az eredeti szövegek általában jól ismertek és köny- nyen felismerhetők. Régebbi korokban — az antik, a középkori, a reneszánsz és a barokk irodalomban — többre értékelték mint később, amikor irodalmi játékká vált. A legismertebb centók Homérosz és Vergilius műveiből idéztek. Az alkalmi centók (pl. Auzonius Cento nuptialisa) mellett keletkeztek komoly témájúak is, pl. Krisztus életéről és más vallásos témákról. Ismert cento-szerzők voltak például V. F. Próba, Eudoxia császárné, L. Capilupi, E. de Pleurre, de J. Tuwim is sikerrel alkalmazta ezt a technikát Pegaz dgba czyll panoptikum poetyckie című verseskötetében.9

A centóban (és a hasonló jellegű másodlagos irodalmi alkotásokban, mint például a paródiában, travesztiában, paszkvillusban stb.) előtérbe kerül a szövegontológia a szövegen kívüli ontológiával szemben: a költő nézőpontját csak közvetve modellálja a szöveg. A szövegen kívüli struktúrák elveszthetik eredeti jellegüket, illetve egészen lényegtelenné válhatnak: a cento nyelvi felépítése a tartalom lényegévé válhat. Külön jelentőséget kap az idézetek kiválasztása, besorolási rendje, egymásrahatásuk. A cento nyelve sok esetben a szöveg legáltalánosabb tartalmává válik — a szöveg magába zárul. A költő látszólag „átveszi” más költők valóságmodelljét, valóságábrázolását. Az így keletkezett alkotásokban azonban új viszonyok alakulnak ki nemcsak az idézetek között, hanem az eredeti szövegeken belül is.19 A cento ilyen értelemben nem nevezhető másolatnak: az idézetek kiválasztásában, besorolásukban, transzformációikban új szerkesztési törvények uralkodnak. A centóban nem annyira az idézetek összessége, mint a szerzői, illetve befogadói kód jellege határozza meg a szöveg kommunikációs értékét.

6 Tandori D.: Mottók egymás ele. Of írás XII. évf. 1972. 12. sz. 18—20. I.

7 Benedek M. (szerk.): Irodalmi Lexikon. Budapest 1927. 180. I.

s Benedek Marcell: U. o.

9 M. Glowiňski — T. Kostkiewiczowa — A. Okopieň—Slaviňska — J. Slawiňski: Slownik terminów literackich. Wroclaw — Warszawa — Kraków — Gdaňsk 1976. 56. I.

10 Sáva Šabouk: Umení, systém, odraz. Praha 1973. 112. L