Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - KRITIKA - Dénes Imre: Egy másodlagos költői alkotás elemzése

A cento értelmezésénél elsősorban a protoszövegeket kell vizsgálat alá vetnünk, hiszen kiválasztásuk jellemzi a költő kommunikációs hozzáállását, s — legalábbis részben

— a valósághoz való viszonyát is. Ezután kell elemeznünk a cento tartalmi-szerkezeti felépítését, hírértékét, valamint az olvasói elvárás és befogadás módozatait.

Tandori Dezső Mottók egymás elé című centója, ahogy azt Vas István kiválóan elemzi az Oj írásban11, két szövegre épül: Kosztolányi Dezső Csáth Gézának című ódájára és egy közelebbről meg nem határozott Mit tegyünk az orvos megérkezéséig című elsősegélynyújtási kézikönyvre, utasításgyűjteményre. Tandori feltünteti centója konstrukciós elvét a vers címében, sőt még egy zárójeles alcímben is: Pasziánsz.

A Kosztolányi-óda részletes elemzésétől eltekinthetünk, hiszen ezt elvégezte fent említett írásában Vas István. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy rímes versformáról van szó, sajátos ritmusképlettel. Az óda kifejezetten ironikus jellegű, Kosztolányi a késői szecesszióra jellemző költői képeket halmoz egymásra: jajokba fúlva lettem az életé; e hosszú és e késő bús éjszakán; s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal oly halavány; sír a táj; kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal stb.

Tandori az eredeti 84 verssorból 48-at épített be centójába, s az idézetek az élet és a halál kérdéseit fürkészik, illetve két ember bonyolult szellemi kapcsolatára utalnak. Az idézett versszakok besorolása nem egyezik az eredeti ódáéval.

A Mottók egymás elé másik építőeleme egy orvosi szakkifejezéseket nem tartalmazó elsősegélynyújtási kézikönyv. Szerzője mindenáron közérthető akart lenni, munkájának az eredménye — hasonlóan a rokon kiadványokhoz — komikus hatást kelt mondatszerkesztésének lazaságával (helyenként széteső mondatfüzésével), differenciálatlan szókincsével, logikai fogyatékosságaival. Tandori a szöveg hiányos kohézióját még kihangsúlyozta a mondatok verssorokba való tördelésével, szabad verset idéző ritmizálásával. Ezek a szövegrészek határozottan operatív jellegűek, a szociativitás, a konformitás és a befogadói igény túlzott szem előtt tartása dominál bennünk. (Tandori centójában, természetesen, az eredeti szövegkörnyezetüktől eltérő módon érvényesülnek.)

A cento építőelemeinek feltűnően eltérő eredete és jellege, felfokozva a cento szinte dialogikus megszerkesztéséből adódó furcsaságokkal, egy tartalmilag és szerkezetileg is kreolizált alkotást eredményez. Alapvető szerkezeti ellentmondása az idézetek vers — nem vers jellegén alapszik. A vers- nem vers bináris oppozíció centónkban a lírikus — nem lírikus ellentétpárral karöltve lényegesen más szövegkörnyezetei teremt, mint ha e cento az említett ellentétpárok egyes pólusai felé polarizálódna. Az idézett szövegek formai ellentéte első olvasásra is szembeszökő, a centóban szémantizálódnak a fonológiai, morfológiai, szintaktikai és lexikális különbségek. Tandori ugyan némileg enyhíti a formai ellentéteket a prozaikus szövegrészek ritmizálásával, verssorokba tördelésével, a szerkezeti elemek bizonyos kiegyenlítődését érve el a ritmus mint defenzív tényező alkalmazásával.12 A tartalom szintjén viszont felfokozottan domborodik ki a szövegrészek tenzív-detenzív íveinek ellentéte. A lírai szövegrészekben megnyilvánuló (és az eredeti ódára visszavezethető) pszichológiai feszültségteremtés és szubjektív feszültségoldás ütközik a prozaikus szövegrészekben megnyilvánuló tematikus tenzióval és objektív detenzióval. Míg a lírikus részek csupa meghökkentő kérdést tesznek fel, s megannyi jajkiáltást tartalmaznak, a prozaikus részek a sztereotip ha... akkor típusú „feleletet” tartalmazzák (a logikai implikáció következetességével).

A két protoszöveg tartalmi-szerkezeti felépítésében mutatkozó eltérések — összegezve a fent elmondottakat, s kiegészítve azokat a Miko-i kifejezésrendszer kategóriáival — a következők:

a) Csáth Gézának: vers, líra, szimultaneitás (egyidejűség), pszichológiai feszültség- teremtés és szubjektív feszültségoldás, ikonitás (képszerűség), élményszerűség, szubjektivitás, idiolektizmus (a költő egyéni stílusa határozza meg a szöveg kommunikációs identitását), figurativitás, kontraszt, emocionalitás, pátosz, szövegszerűség (grafikailag is kifejezhető megfogalmazottság, enjambement stb.), koherencia, variabilitás (fonológiai, szintaktikai és szemantikai), részletesség, teljesség (a vers egy zárt kommunikációs egységet alkot). A szöveg entrópiája, a fenti tulajdonságoknak köszönhetően, igera magas.

11 Vas István: A ragasztás diadala. 0j írás XII. évf. 1972. 12. sz. 20—24. I.

12 František Miko: Od epiky k lyrike. Bratislava 1973. 126. I.