Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - Szakolczay Lajos: Kapcsolattöirténet és magatartás

körben írott adatgazdag tanulmányának értékeit kisebbíteni. Sőt: az igényelt tanulmányban derülhetett volna igazán fény meglátásának egyedi Jellegére.

De hát ne állítsuk az ungvári történészt lényétől idegen és vállalt szerepétől elütő feladat elé! Váradi-Sternbergnek, maga sem tagadja, forrás-értékű anyagok előbú- várlásában, levéltárak, kapcsolati iratok, cenzori jelentések, újságok és könyvek magyar, orosz és ukrán vonatkozású cikkeinek föltárásában jut fontos szerep. Ha szovjet történészek elemezték már Plehanov kapcsolatainak francia, német, bolgár vonatkozásait, ő az ismeretlen, a századforduló magyar munkásmozgalmát is megvilágító adatok után nyomoz. Sikerrel. Fölkutatja a leningrádi Plehanov Ház archívumát, közzé teszi a Népolvasótár szerkesztője, Mezőfi Vilmos, az Anarchizmus és szocializmus című könyv fordítójának dr. Szirányi Lászlónak (Szemere Leónak), majd a Kommunista Kiáltvány egyik kiadásának teljes előszava után érdeklődő Szabó Ervin levelét. Máig sem tudjuk, hogy Szabó Ervin eljuttatta-e Plehanovhoz a kért anyagot („a legutóbbi magyar szocialista kongresszus jegyzőkönyvét”), de az orosz forradalmár könyvtárának katalógusában több ilyen jellegű mű szerepel, s Plehanov minden bizonnyal magyar- országi kútfőkből merítette A proletariátus és a parasztság című művének a magyar agrárszocialista mozgalmakkal foglalkozó ismereteit.

A Plehanov és a századforduló magyar munkásmozgalma nagy figyelmet szentel a Magyarországi Általános Munkáspárt német nyelvű lapjának, az Arbeiter-Wochen- Chronik-nak kapcsolattörténeti szerepére. Az Üdvözlet Szentpétervárról című cikkből pedig az is kiderül, hogy mely csoport állt az 1890-ben összeült Magyarországi Szociáldemokrata Párt alakuló kongresszusának üdvözletét küldő Szentpétervári munkások szocialisztikus agitáciős egylete mögött, s ki volt az a rejtélyes forradalmár asszony, aki Párizsból hazautazván Pesten töltött pár napot. S hogy nem semmitmondó ügyekkel foglalkozott Jekatyerina Grigorjevna Bartyenyevnya asszony, mi sem bizonyítja jobban, mint a Leningrádi Központi Állami Történelmi Levéltárból kibányászott nyomozási jegyzőkönyv.

Van még Váradi-Sternberg tanulmányainak olyan nőalakja, akit a tudománytörténész is láthatóan ellát gyöngéd szeretetével. Frankéi Leó és az orosz forradalmárok iránti tisztelete tenné, hogy a Kommün magyar miniszterével a párizsi barikádokon együtt harcoló orosz forradalmárnő, Jelizaveta Dmitrijeva „lágy” kapcsolattörténeti portrét kap? Dmitrijeva az I. Internacionálé orosz szekciójának tagja volt, a párizsi Kommün eseményiről Marx az ő tudósításai nyomán értesülhetett. Egy Marx-levél arról Is árulkodik, hogy a forradalmár nőt gyengéd érzések fűzték Frankéi Leóhoz.

Ebből is látható, a tudománytörténész a kapcsolatok mögött mindig érző és szenvedő, meghúzódó s nemegyszer családi kötelékeit is fölrúgó, élő embereket lát. Akik abban voltak nagyok, hogy mertPk, hogy személyi szabadságukat — nemegyszer életüket — gyakran áldozták föl azért, hogy az utánuk jövők boldogabban élhessenek.

Ha ez a „kapcsoiattörténetü szerep” — márpedig az —, akkor evvel zárul be az ungvári történész mindent egybefogó, leghatalmasabb köre.