Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - Szakolczay Lajos: Kapcsolattöirténet és magatartás

nek némely tudással, mert — s ezt Váradi-Sternberg mindig kiemeli — az ily fajta hasznosság legfőbb ismérve a kétoldaliság: Szkovoroda De Libertate című, az ukrán nép XVII. századi szabadságharcának vezéréről írott versében érezhető a kuruckor népdalainak hatása, s a szarvasi Tessedik Sámuel tudományszervező munkássága és segítőkészsége is életre szólóan megérintette a birtokait a nép között szétosztó humanistát, Szamborszkijt.

A tudományos kutatás intézményes' megszervezése — világméretű a példa! — a magyar felvilágosodás XVIII. századi kapcsolatait is megélénkítette: volt hová figyelni. A kolozsvári kollégium tudós matematika és fizika tanára, Tséri Verestói György az akkor mindössze tízéves szentpétervári akadémiát, a londonival és a berlinivel együtt

— a tudományok fároszának nevezi. Mintegy előremutató szándékkal. Figyelésének erejéből meríthetett a Magyar Könyv-Ház írója, szerkesztője, Molnár János fizikus, amikor egyhelyütt avval érvel a tudományok honi nyelven való előadására, hogy „Péter- váron egy némely Geraszimovits” előadását „muszka” nyelven mondotta. Anyanyelvéért vívott harc és önbecsüléssel helyét kereső-találó tudományosság került-e máskor egymáshoz ily közel? (És jelentkezik-e még nagy koponyában akkora szélhámosság, mint Martinovics Ignác tudományos munkásságával kapcsolatban Váradi-Sternberg a torzulásokat felfedte?)

E sűrű intenzitású, egy kis kutakodás során szinte mindenben viszonyt lelő kapcsolati rendből ezúttal emeljük ki azokat a tanulmányokat, amelyek az ungvári történész- professzor Irodalmi érdeklődését tükrözik. Evvel nem azt akarjuk mondani, hogy a gazdaság-történet némely titkába bevezető írások, így pl. A magyar szőlőkultúra meghonosítása Oroszországban a XVIII. és a XIX. század első felében vagy a Bibliotyeka dija cstyenyija tokaji borról közölt vers-érdekességhez hasonló furcsaságok nem érdemelnek figyelmet. De Váradi-Sternberg kutatókedve azon fölfedetlen régiségekben kamatozik leginkább — a felmutatás vágya és a kutatói igény is itt a legnagyobb —, ahol írói kapcsolatok, megvalósulatlan, de mégis figyelemre méltó szabadságmozgalmak, kötődések emberi és politikai szálai deríttethetnek föl.

Ha a kutatás „tárgya” egy kis jóindulattal és természetesen a reá fölnézés szándékával nevezhető hősnek, akkor Váradi-Sternberg filológiai jellegű írásaiban-tanulmá- nyaiban Petőfi Sándor megdicsőül. Nem szükséges különösebben bizonygatni, hogy legnagyobb forradalmár-költőnk azért került ily erős fókuszba, mert a tanulmányíró jelképes szerepet szánt neki. S orosz beütésű jellemzéssel világnézetileg kedves költőjét a forradalom viharmadarának is nevezhetné.

Petőfi útóélete egyúttal szellemi harcok létrehívója is Kárpátalján. A történelmet és tudománytörténetet is jól ismerő tanulmányíró Petőfire vonatkozó „helyi” adatai — a munkácsi várséta, az ungvári Fekete Sas vendéglőben való lakozás, a badalői látogatás, a Ruszinszkói Magyar Hírlap és a Ruszinszkói Népszava csatározásai — jő alapot szolgáltathatnak, erős érzelmi kötődéssel és némi patriota büszkeséggel rávezethetnek arra, hogy tágabb sugarú körben kezdődhessék a vizsgálódás. Petőfi öröksége arra is figyelmeztet, hogy a világszabadság-gondolat — nem helyi Illetékességű és nem csak egy nemzet (egy nép) legjobbjai által hangoztatott fogalom.

A cári cenzúra Az apostol német fordítását olvasván, jól vette észre, „az egész költéinél y tulajdonképpen eszeveszett kihívás a világ urainak hatalma ellen”. Nem lehet véletlen, hogy Petőfi első orosz tolmácsolója, Mihail Mihailov szibériai száműzetésben végezte életét. A Párizsban és Londonban is megfordult, és ott az orosz ős nemzetközi emigrációtól értékes forradalmi értesüléseket szerző Selgunov és Mihajlov egyik felhívásukban a magyar szabadságharc és az 1849-es beavatkozás értékelésben Csernisevszkij és Herzen nézetét fogadták el: a magyar szabadságharc leverését a cárizmus aljas bűntettének minősítették.

És mire vezethet még a filológiai búvárkodás? Tanulmányírónk hatalmas apparátussal bizonyítja: nem biztos, hogy Petőfi versei még a költő életében eljutottak Oroszországba. S szintén tőle tudjuk meg: a kortárs magyar irodalomban gyakran fölbukkanó Nyekraszov Petőfi-ismerete csak tévhit, vagy legalábbis hipotézis. Tolsztoj vallásos eszméinek magyarországi „vezérképviseletét” az a reakciós filozófus Schmitt Jenő látta el — gazdag levéltári anyag, sok ismeretlen levél és dokumentum bizonyíték e kapcsolatra —, aki tanainak jelenlétével nagymértékben zavarta a századvégi agrár