Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - Szakolczay Lajos: Kapcsolattöirténet és magatartás

politikai fontossága bizonyltja. Az Orosz—magyar népdalok méltó folytatója Székács József és Ács Károly kezdeményének (Szerb népdalok és hősregék, 1836, illetve Virágok az oláh népköltészet mezejéről, 1858) és egy hamarosan megjelenő gyűjteménynek, a Szeberényi Lajos—Lehoczky Tivadar—Törzs Kálmán fordította Tót népdaloknak (1866) töri az utat.

Jelképerejű ez az áramlat. S ha a tanulmányíró nem is mondja ki, a nemzetiségpolitikus Mocsáry Lajos ethosza minden írása fölött ott lebeg. Mit is jelentene a következő mondat, „a Habsburg elnyomás ellen küzdve a magyar szellemi élet legjobbjai igyekeztek kapcsolatot találni a szomszéd népekkel”, ha nem a „széles látókörű, igaz államférfiú” (Mihail Kogalniceanu) állandó jelenlétét, életművének fontosságát? Hisz ez a társkereső, politikai józanság, a nemzetiségek emberszámba vétele mindig azt is jelentette, hogy az irodalom és művelődés hajszálcsövessége átmentődhet egyszer az együttélő népek és nemzetek joggyakorlatába is.

Olekszandr Vasziljovics Duhnovics (1803—1865) ukrán költő, próza- és drámaíró kétnyelvűsége, az egykorú haladó magyar irodalom hazafias pátoszával, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Batsányi János műveivel összecsengő magyar nyelvű ódái nem azt jelentik-e, hogy az ungvári teológiai szeminárium valahai növendéke megérzett valamit az önkifejezés nyelvi határt nem ismerő lávaszerű sodrásáról? Nem azért lapoztatott-e föl az ungvári Területi Honismereti Múzeum kéziratos gyűjteményéből a Duhnovics .magyar verseit tartalmazó Privata cogitanioses (Személyes elmélkedések), hogy Váradi- Sternberg a talált anyag sokszínűségében ne furcsaságot lásson, hanem az eléggé nem hangsúlyozható törvény érzelmi erejét? (Duhnovics ukrán verseire, formailag és tartalmilag egyaránt, a magyar vers is hatott). Egyértelműbben: mit jelent a gondolkodónak egy más tájról jött híranyag, főképp, ha az szabadságeszmét, reformgondolatot sugároz?

Jól olvasván a tanulmányokat, megbizonyosodhatunk: Váradi-Sternberg helytörténészi buzgalma erős kötődést jelent, pontosabban: föltöltekezést, művelődéstörténeti, kapcso- ■lattörténeti Írásainak megalapozását. Kétirányú tájékozottságát említsük csak most, amelyet két tanulmánya reprezentál. A Petőfi öröksége területünkön egyfajta forradalmi hagyomány százados útját végigkísérő eszmetörténet is. Át- meg átszőve munkásmozgalom-történettel, korszakonként jelentkező más és más irányú kisajátltásvággyal. Attól kezdve, hogy Ivan Rabar szeminaristának 1849-ben megjelent Szabadságdalán kimutatható a Nemzeti dal hatása, külön története van Petőfinek Kárpátalján. Váradi- Sternberg számtalan cikkben, tanulmányban, nemegyszer filológiai remeklésű közleményben sorolja elénk megtalált, helyi könyvekből, kéziratokból, árulkodó kövekből .kifürkészett adatait.

Petőfihez, később még lesz erről szó, láthatóan az 1848-as szabadságharc és a cári cenzúrát is megjárt költő verseinek világszabadság-eszméje vonzza. A majd másfél századdal azelőtti időkhöz pedig Rákóczi felkelésének erős helyi kötődése. Az Oj adalék *az ukrán—magyar művelődési kapcsolatok történetéhez (Kárpáti Igaz Szó, 1977. febr. :20.) azon kívül, hogy fölfedi egy eddig a szakirodalom által is ismeretlen nagyméretű •olajfestmény („II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona”) rejtélyét, Váradi-Sternberg adatnyomozó módszerének is reprezentánsa. Mire az ismeretlen festő kilétére és a kép rendelőjére, föltételezett létrehívójára fény derül, előttünk a bújdosó magyarok hon- .szeretete, amely írott képpel kívánta megörökíteni a Nagyságos Fejedelmet és a valóságban már tőle jó régen elszakadó hitvesét. Persze itt már a helytörténet illetékessége bővül, a provincia szolgáltatta adagokat egyre tágabb (általánosabb) rendszerbe sorolja be a kapcsolatkutatás.

‘UTAZÁSOK TÉRBEN ÉS IDŐBEN; IGÉNY AZ ÖNISMERETRE: iKAPCSOLATTÖRTÉNETl SZÁLAK

Az egymás mellett élés politikuma abban is realizálódik, hogy tudják-e egymást segíteni .a történelmi (és földrajzi) véletlen folytán szomszéddá lett népek, van-e mindkét részről igény a tudományt, a gazdaságtörténetet, az irodalmat megpezsdítő kapcsolatokra. Váradi-Sternberg XVIII. és XIX. századdal foglalkozó tanulmányai természetesen nem •azt akarják bizonyítani, hogy a hajdani — a cári államot és a szabadságharcokat egymás után fölfaló Magyarországot jellemző — kényszerű kötődések akár a ma haszná