Irodalmi Szemle, 1980

1980/6 - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalmi lexikonról

ALAP Y GYULA (Komárom — Komárno, 1872. okt. 20. — uo. 1936. jan. 20.): történetíró, irodalomtörténész, szerkesztő. Iskoláit Komáromban végezte, majd jogot hallgatott a budapesti egyetemen. A századforduló óta Komáromban tisztviselő, levéltáros, a SZMKE főtitkára, a Jókai Egyesület elnöke. Rendkívül nagyarányú, de konzervatív szellemű tudományos és közéleti tevékenységet fejtett ki. Mint a keresztényszocialista párt tartományi képviselője harcolt a szocializmust vállaló sarlós ifjúság ellen. Értékes, ma is idézett tudományos munkáiban helyi levéltári kutatásainak eredményeit dolgozta fel (Kulcsár István, A csallóközi halászat története, A szülőföld Jókai regényeiben).

1933 és 1935 között szerkesztette a Nemzeti Kultúra c. tudományos folyóiratot, amelyben számos forrásértékű tanulmányt publikált. (A morva-cseh és magyar érintkezés a középkor végéig, Szenei Molnár Albert Komáromban). — F. m. Költemények (Bp. 1895). — Gyulai Rudolf (életrajz, Komárom, 1907). — Komárom vm. és az utolsó nemesi felkelés (uo. 1910). — Kultsár István 1760—1828 (uo. 1911). — Komárom vm. nemes családai (uo. 1911).

— Bűbájosok és boszorkányok Komárom vm.-ben (uo. 1914). — A szülőföld Jókai regényeiben (uo. 1925). — A csallóközi halászat története (uo. 1933). — írod. H. L.: A. Gy.: A csallóközi halászat története. N. Kultúra 1933. 233-4. — Balogh Edgár: Hét próba (Bp. 1965). — Csanda Sándor: Első nemzedék 285.

A MA: szociáldemokrata, kormánypárti folyóirat, megj. 1933 júniusától októberig Pozsonyban. Főszerkesztő: Surányi Géza, a szlovákiai magyar írók közül munkatársai: Sellyei József, Sándor Ernő, Benjámin Ferenc, Paál Ferenc. A lap a csehszlovák polgári demokráciát főként a fasizmus ellen védelmezte, de közölt szovjetellenes cikkeket is, alcímében „kritikai szemlének” nevezték. Hetilapként indult, de mindössze öt száma jelent meg, s havi folyóirattá való átalakítása kudarcba fulladt.

— írod. A Mából tegnap lett. Az Üt 1933. 5. sz. 7.

cs

ANTAL SÁNDOR (Nagyvárad, 1882. nov. 28. — 1944 (?), koncentrációs tábor): költő, szerkesztő, publicista. Iskolái befejeztével hosszabb időt töltött Németországban majd a skandináv államokban.

Nagyváradra hazatérve a Nagyváradi Napló szerkesztője. Ady kartársa, a haladó szellemű modern magyar irodalom lelkes propagátora. Ö szerkesztette 1908-ban A Holnap című sok vihart kavart antológia első kötetét, melynek előszavában síkra szállt a modern líra, különösen Ady Endre elismertetése érdekében. A Tanácsköztársaság megalakulását örömmel üdvözölte, és nagy lendülettel vett részt az ország szellemi életének megújításában, a a szocialista kultúra megteremtésében.

1919-ben a Vörös Űjság belső munkatársa. A fehér terror üldözése elől Bécsbe, majd Csehszlovákiába emigrál. A Bécsi Magyar Űjság pozsonyi szerkesztője lesz. 1921-től a Nemzeti Kisebbségek, majd 1923-tól a Népújság című pozsonyi hetilap főszerkesztője. Műgonddal és demokratikus szellemben írt cikkeit, tanulmányait, karcola- tait a lap olvasótábora értékeli és szereti. A R. című pozsonyi napilapban visszaemlékezésszerű cikksorozatot ír Adyval való találkozásáról, barátságáról, Ady nagyváradi életéről. Sok új, addig ismeretlen adattal gazdagítva az Ady-irodalmat. Ezenkívül számos csehszlovákiai magyar lapban, naptárban jelentek meg cikkei, versei, karcolatai, műfordításai. Garabonciás ének címmel (Br., 1924) adta ki verseskötetét, melyben kötetlen formában, archaikus hangnemben, nosztalgiával emlékezik régi évekre, a nagyváradi irodalmi harcokra. A versek hőse, vagyis ő maga, nem találja helyét a háború utáni megváltozott életformában, és garabonciásként járja a világát. 1938-ban Antal Sándor, a Népújság megszűnése után nyugdíjba vonul. 1942 tavaszán egy fasiszta tolibérenc cikket ír róla a német nyelvű Grenzboté- ben. A cikkben árulkodó módon ecseteli Antal Sándor tanácsköztársasági működését, és felhívja a szlovák fasiszta rendőrség figyelmét a „bolsevik agitátorra”. Az írás megjelenése napján családjával együtt az SS-legények elhurcolták. Egyes hírek szerint már a szlovák határ átlépte után kivégezték, mások szerint koncentrációs táborban halt meg. — M. Mozaik (Nagyvárad, 1904); Akik ma élnek (Nagyvárad, 1905); A munkás fia (Felvilágosító beszélgetések az öntudatos, szervezett munkásság gyermekei számára, Nagyvárad, 1908); A trondhejmi herceg kíséretében (reg., Gyoma, 1913); Jörnu története (reg. Gyo- ma, 1913); A csudálatos szemű katona, (elb. Nagyvárad, 1917); Ünnep lesz holnap (reg. h.n. é. n.); Lacina Péter H. N., é. n.