Irodalmi Szemle, 1980

1980/5 - Mács József: Szélfúvásban V (regényrészlet)

Ahogy az uramat várom vissza. Nem tudtam, hová ment, honnan jön. A hajnal csak a hűlt helyét találta az istállóban.

Ilyen volt az álmom. Korán felébresztett. Máskor nem szoktam olyan korán kelni, csak mikor jön ki az istállóba a gazdám, Vétkes Pista bácsi. Néha, ritkán, éjfélkor is felébredek, ha a tehén nagyon csörgeti a láncát. Vagy ha a borjú beletekergőzik a kötélbe. Olyankor ijedten felülök. Ugyanolyan ijedten, mint mikor róka riasztja álmukból a bóbiskoló tyúkokat. Kapom a villát, rohanok az udvarra. Szúrok és ölök. Elég sok rókával végzek. Azért csak jönnek, háborgatnak. Rossz helyen fekszik a portánk. Leghamarabb a mi udvarunkat találják meg, az kerül az útjukba. Kérdezik tőlem sokszor, különösen a félénk vénasszonyok, akik már azt a sötétet látják, amely a haláluk után vár rájuk, hogy nem félek-e az istállóban? Őket kitörné a rossz!

Nevetek rajtuk. Mitől félnék? Nem vagyok egyedül. Az állatok kérődzése, szuszogása megnyugtat. Azt mondják a részegre, hogy a feje a Krisztus kötényébe hull. Engem elkerülnek a rossz álmok. Pedig húsz évemből a hatodikat töltöm istállóban. Vállalnom kell a sorsom. Szegény anyám hat gyereket hozott a világra. Elsőnek azért engem, hogy szétnézhessek, jöhetnek-e utánam a többiek?

Az apám keresete arra volt elég, hogy éhen ne haljunk. Az se sok, amit én kapok. De azt hazaadom egy fillérig. Segítek a szüléimén, ahogy tudok. Dehogy félek az istállóban. Féljen az, akinek rossz a lelkiismerete. Senkit nem bántok. Engem se bánt senki. Dolgozom, eszem, alszom. Gyűjtöm az erőt másnapra. Sehová nem járok. A harmadik farsang múlik el úgy, hogy bálban se voltam.

Minek menjek? Petrezselymet árulni? Gazdafiú, de még iparos se kéri fel a cselédlányt. Annyira nem alacsonyitja le magát. Éjszaka akármelyik eljönne. Amikor nem látják. Amikor becsukja szemét a világ. De arra meg én nem vagyok kapható. Semmim sincs. Legalább tisztességem legyen. Lötyögjek egész éjszaka Bumbaj Pistával? Minden tánc egyforma neki. Kettőt lép jobbra, kettőt meg balra.

Elég jó az alakom. Magam is látom, mások is mondják. Csak a szám ne lenne olyan. Sokan megcsóválják a fejüket, amikor nem a miatyánkot mondom, meg amikor a csordásunk kacskaringós ostoránál is hosszabbat káromkodom. Ilyen vagyok. Nem tehetek róla. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. A kovácsunkat gyakran letorkolom, pedig idősebb nálam. De mit csinálhatok? Kitöri a frász, ha meglát. Majd elolvad. Vigyorog rám a kulimászos arcával.

— Micsoda jó melles lány vagy, Eszter! Jó melles, faros lány!

Ilyeneket mond nekem. Mit lehet erre válaszolni? Jól kinyitom a számat.

— Ne mondjon már ilyen nagyot. Úgyse eresztem be az istállóba. Van magának felesége. A mesterné asszony. Az ő fara a nagyobb. Azt babrálja!

Nem kell engem félteni. Megmondom a magamét mindenkinek, ha nem hagynak békén. A szekérről kiabálva vagy az udvaron. Nem járok sehová', még a boltba se. Ha mindenki olyan lenne mint én, Szász Józsi boltostul tönkre ment volna. Az udvar az enyém. Meg a mező. Ott telik az életem. Senkinek nem jutott még eszébe, hogy rám törjön, rám ijesszen. Tudják, hogy nem vagyok ijedős. Meg hogy nincs semmim. Amim van, azt csak az veheti el tőlem, akinek magam is adom.

Az istállóban lakó lányokat az álmok is védik. Soha nem esett meg velem, hogy otthagytam volna a helyem. Hogy pokrócba csavarózva zörögnöm kellett volna az ablakon: eresszenek be. Mindjárt megveszek a félelemtől. Kerültek az ilyen álmok. Elrepültek az istállónk felett.

Egyszer fordult elő, hogy szép is, csúnya is volt az álmomban. Amikor a férjem abba

a. szépen bebútorozott házba bevezetett. A szép az volt benne, hogy a vágyam teljesedett be. A csúnya meg, hogy magamat is láttam a sok síró-rívó asszony között. A ház, az udvar, a kert és az álombéli férjem elvesztése felébresztett. Hajnali három órakor már lógattam le a lábam a dikóról. Kedvetlenül fésülködtem. A furcsa álmomon gondolkoztam.

Mit jelent? Férjhez megyek hamarosan? Megkéri valaki a kezem? Nem olyan, aki istállóból istállóba vezet, hanem akinek háza, kertje és egy kis földje is van? Nem mondom, itt lenne az ideje. Anyám húszéves korában már a karján hordott. Hasában volt az utánam következő testvérem is. Nem lenne bolondság, ha megjelenne az igazi. Akire évek óta várok.

Ráérő időben ugyanolyan férfiról ábrándoztam, amilyet megálmodtam. Milyen öröm