Irodalmi Szemle, 1980
1980/5 - Egri Viktor: Tél az Irtványon (regényrészlet)
Évekkel a történtek után, a Belügyi Megbízott Hivatalban járva, valaki bizalmasan megszólított. — Nem ismer rám, mester? — Ne haragudjon, gyönge a szemem. De most felismertem a hangjáról. Negyvennégy őszén a Borsó-dombon többször találkoztunk. A Javor-hegyi partizánok egyik összekötője volt. Egy alkalommal elég jelentékeny összeget, készpénzvagyonunk felét bíztam a kezére, hogy juttassa el Uher kapitány kezéhez. A viaduktot, a morva határ felé vezető vasútvonalat s a hadifontosságú országutat őrző század parancsnokát dühítette a nyomozás eredménytelensége. Elfogadhatatlan volt a szemében az a valóban gyenge lábon álló magyarázat, amivel a miavai parancsnok traktálta, hogy a három tiszt a kocsissal együtt át akart szökni a partizánokhoz. Elképzelhetetlen, hogy a kényelmet kedvelő százados ilyen kockázatos kalandba bocsátkozzék, pénzét és iratait a szálláson hagyva. A parancsnok csak a kényelmi szempontokat mérlegelte, eszébe sem jutott, hogy Blühmann századost és a két hadnagyot a führer iránti hűség tarthatná vissza attól, hogy átálljanak a partizánokhoz. A vereségektől megtépázott bálvány, akiért tavaly még dicsőség volt hősi halált halni, elvesztette ugyan bűvölő erejét, nem tudott már hősi tettekre lelkesíteni, de a tiszti becsület még elevenen élt a Blühmann-féle nácikban. Az őrnagy csak azt hihette, hogy Blühmann két hadnagyával a partizánok kezére került, és azok nem irgalmaztak nekik. Ezek a partizánok itt garázdálkodnak a közvetlen közelében, ha nem csap le rá irgalmatlanul, maholnap az ő életére törnek. így magyaráztam magamban később, hogy kemlény megtorlással akart élni. Másnap virradat előtt körülfogta a Borsó-dombot. Ez a település a leggyanúsabb, itt kell elkezdeni a nyomozást és a megtorlást is. Az SD emberei gyújtópatronokat kaptak. A legkisebb gyanús jelre, amely a tanyának bűnösségére vall, négyfelől felgyújtják az irt- ványt, embert, de még gyereket sem engednek ki a tűz gyűrűjéből. A hegy körülzárása oly hirtelen történt, hogy nem maradt időm rejtekhelyemre menekülni. Az SD emberei már a közelben kutattak, amikor a szokatlan sürgés-forgás talpra ugrasztott. Mária az ablakon át látta, hogy a házhoz hárman közelednek. Csak némán intett, és kiment a konyhába, Mikoné, a háziasszonyunk ijedtében átszaladt az árnyékszékbe. így történt, hogy Mária átvette szerepét, szélesre tárta a konyha ajtaját, amint a katonák megjelentek a ház előtt, jól számított, hogy aznap még ételt nem láttak. Rámosolygott az éhes legényekre, és szelni kezdte a frissen sült kenyeret. Én felöltözve a nyitott szoba ajtó mögött álltam mozdulatlanul, a végre elszántan. Közben Mária szélesebbre tárta az ajtót, és a tiszta padlóra mutatott, jelezve, hogy itt idegen nem járt. — Danke! — Hallottam az egyik legény köszönetét. — Habén Sie bitté Milch? — Milch? Nein — felelte Mária, és megpróbált mekegni. — Meee ... mee... — a kezével mutatta, hogy tehenünk nincs, de amott az istállóban van egy kecskéjük. A legények felnevettek. — Los, Burschen — hangzott fel hirtelen egy erélyes hang. Megint egy hajszálon függ az életem! Máriát nem érheti baj. Mi ketten csak ismerősök vagyunk, rokoni kötelék nem fűz össze minket. A gyerekek: Márta és Alila távol tőlünk, Ica rokonainál, egy öreg tanyasi házban alusznak. Ök biztonságban vannak. A szívem halálos nyugalomami telt meg. Mindegy már, mit hoz a következő pillanat. Csak arra gondoltam, hogy az utolsó pillanataimat nem adom oda a félelemnek. így volt az régen is, odalenn, az olasz fronton, a San Marco farkasvermében, Verdunnél, a Morte hommes gázzal elárasztott árkában: az élet minden kicsinyes terhe most is leszakadt rólam, s minden tiszta és mély érzés, amit az élet adott, e percben összegyűlt a szívemben. Félelem helyett megnyugvást éreztem. Nem sztoikus nyugalmat, de valami föld feletti, megmagyarázhatatlan megbékélést. Az útnak tehát vége, és nem szabad gyengének lennem, ha belépnek a szobába, kihajtanak, és percek múlva eldördülnek a fegyverek ... — Hier ist alles rein! — ütötte meg fülemet az egyik legény hangja. Szalma vagy széna nyomát kereste a konyha padlóján. Ha egy elhullott szálat talál, az annak a jele, hogy partizánok éjszakáztak itt. — Weiter! — hangzott a parancs, s a legények eltakarodtak. Mária kezéből kiesett
