Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - Csehov, Anton Pavlovics: Beszélni vagy hallgatni? (mese), Néhány gondolat a lélekről (jegyzet), Hosszú tűnődések gyümölcsei (aforizmák), Kalapszezon (szatíra)
Hogy távolról sem látsszon üresfejűnek, Ivan Ivanics fehér tányérsapkát vett kokárdával. A kollégiumi iktató tisztsége jogán viselhetett kokárdát... — Mennyire becsvágyó is ön! — mondták neki a kisasszonyok. — Bürokrata! — sziszegte feléje egy papnövendék. Mit lehetett tenni? Ivan Ivanics megvált kokárdás tányérsapkájától, és sorra járta az üzleteket, hogy megfelelő kalapot vásároljon. Vett egy tál formájú kalapot — azt mondták neki, nem illik hozzá. Vett egy panamát* — megszégyenítették, mondván, hogy a mi időnkben egyáltalán nem vall hazafias megnyilvánulásra angol kalapot viselni, s ráadásul olyat, amely köztársasági szalmából készült. Háromszögletű kalapot tett a fejére — a válasz az volt, hogy háromszögletű kalapot csak ünnepnapokon viselnek . .. Sokáig bolyongott Ivan Ivanics a boltokban, kalapot kalap után cserélgetett, ■végül feldühödött, köpött egyet és kalap nélkül kezdett járkálni a városban. Két napig sétálgatott hajadonfőtt, de harmadnap egy rendőr udvariasan figyelmeztette, hogy ez így tovább nem mehet, hogy egy jól elrendezett államban nem lehet hajadonfőtt járni az utcán, mert ugye, mit gondolnak a külföldiek? * Könnyű, nyári szalmakalap
