Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - Csehov, Anton Pavlovics: Beszélni vagy hallgatni? (mese), Néhány gondolat a lélekről (jegyzet), Hosszú tűnődések gyümölcsei (aforizmák), Kalapszezon (szatíra)
NÉHÁNY GONDOLAT A LÉLEKRÖL Az olvasott társalkodónők és a tudós gubernátor-feleségek véleménye szerint a lélek a pszichikai szubsztancia objektív valósága. Nincs okom egyet nem érteni ezzel. Az egyik tudósnál azt olvashatjuk: „Ahhoz, hogy felkutathassuk a lelket, olyan emberre van szükségünk, akit épp most hordott le a főnökség, és derékszíjjal szorosan össze kell kötözni a lábát. Ezek után nyissuk fel a lábat és az ín közelében megtalálhatjuk a keresés tárgyát.”* Én hiszek a lélekvándorlásban... Ebben a hitemben saját élettapasztalataim is megerősítenek. Hiszen e világi tengődésem egész ideje alatt az én lelkem is számtalan állatban és növényben talált menedékre, a lélekvándorlásnak mindazokat a fokozatait és szakaszait, amelyekről maga Buddha is beszél... Kutyakölyök voltam, amikor megszülettem, ravasz róka, amikor kiléptem az életbe. Az állami szolgálatba csalánmag* * lettem. Főnököm tökfejnek tisztelt, barátaim szamárnak, a szabadgondolkodók — baromnak. A vasúton utazva nyúl voltam, falun a muzsikok közt élve piócának éreztem magam. A gyakori sikkasztások egyike után jó ideig én voltam a bűnbak. Megnősülvén, felszarvazott marha lettem. Végül, rátalálva •a valódi életútra, pocakot növesztettem és diadalmaskodó disznó lett belőlem. HOSSZÚ TŰNŐDÉSEK GYÜMÖLCSEI Az idősekről is „aut bene, aut nihil”. Nekünk csak az kell, ami nekünk kell... Az asszony könnyebben talál több férjet, mint egyet... A természet törvényeinek ereje és állandósága abban van, hogy azokat nem kerülheti meg egyetlen egy ügyvéd sem (persze, Lohvickijen kívül). A vodka fehér, de vörösre festi az ember orrát, és befeketíti jó hírnevét. Azt mondhatjuk, hogy „Ennek a háznak a barátja vagyok”, ám azt aligha, hogy „Ennek a faháznak a barátja vagyok”. Ebből az következik, hogy a tárgyakról beszélve el kell hallgatni a tulajdonságaikat. * Utalás egy orosz szólásmondásra: „U nyego dúsa v pjatki usla”. Szó szerinti fordításban: „Lelke a sarkába szállt”. A magyarban az „Inába szállt a bátorsága” áll hozzá a legközelebb. A hivatalnokok gúnyneve a cári Oroszországban.
