Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Karsay Katalin: Zúzódás (Sylvia Plath költészetéről)

ligy ironizálja őt, hogy fölébe kerekedhessen [Halál és Tsa., Szilfa, Egy hullaház két. nézete, Arcifjítás). S bár Sylvia Plath idejében divatos volt a téboly és a halál témája a költészetben, ő nem a divatnak hódolt, mint például az egyik kortársa, Anne Sexton. Nála az élmény valóságos.

Költészetének következő meghatározó eleme az apa-komplexus: „Álmodom: én vagyok Oidiposz”. Említettük, hogy alig volt tízéves, amikor apját temették. Hogy mégis ennyire szoros, nyomasztó kapcsolat alakult ki kettőjük közt, arról valószínűleg csak a költő tehet. Az apa: márványsúly, csupa-isten zsák, szörnyszobor, sötét kémény, tömény történelem. A halott apa nagyon is valóságosan van jelen a költő életében. Ránehezedik, menekülni készteti, gyászt követel: erőszak, hatalom, de a szeretet, a támasz, a védelem és az ösztönző bölcsesség hiánya is.

Sylvia Plath polgári jólétben élt. Látszólag kellemes, intelligens környezet vette körül. A képmutatást, a szigorú zártságot, a bezárkózást, a bajok leplezését, a hatvanas évek amerikai társadalmának konformistáit látta maga körül. Ezek ellen finom iróniával, kissé rezignáltam protestált (A kérő, Gulliver, Gombák, Az emse]. Szerinte az emberiség megválthatatlan, tisztára mosni nem lehet. S olyankor, ha nagyobb tereket is készül bebolyongani, felmérni, mindig visszatér, önmagához, bánataihoz, félelmeihez, kiszolgáltatottság-érzéséhez, keserű nőiségéhez (39,4°j. Ezzel egy újabb érzékeny pontjához jutottunk: a sebezhető nőiséghez. A terhes nőiség, a determinált erejű nő képe jelenik meg verseiben, hiperbolikus érzések, hiperbolikus metaforák, szimbólumok (A müncheni manekenek, A nyúlfogój. A szabadulás lehetősége? A nagy víziók keresnek erre a kérdésre választ; eszménye: a méhek állama, a méh-államok hierarchiája. A kaptár az állandó visszatérések szimbóluma, az egymásrautaltság, a bizalom színhelye. A királynő: a diadal, a nagyság, a hatalom jelképe is lehetne, de Sylvia Plath-nál a királynő vén és halni készül. A költőt a „kolosszusok” félelemmel töltik el (A méhgyűlés, A méhes láda megérkezik, Fullánkok, Telelés], Csak akkor oldódik, ha gyermekekről ír. Ezek a versei görcsmentesek, plasztikus képekből építkezők (Reggeli dal, Kedvesség, Terhes nők, Gyermek],

A válogatás utolsó darabja egy „hang-játék”. A Három nő (Vers három hangra) ihle- tője Ingmar Bergman (Brink of Life) című filmje. Az első hang a gyengédséget, szere- tetet, odaadást, s a magaszztos anyaságot szólaltatja meg, a második a megalázott nőt, .a törekvőt és harcolót, a vetélőt, a harmadik pedig az ironikust, az önmagától is menekülőt, a gyengét és támaszt keresőt. A szín nem vŕletlen: szülészeti osztály és környéke, azaz a nagy számvetések, meditációk, fájdalmak és magányos csaták színtere. A vers hangos olvasásra íródott. Ted Hughes, Sylvia Plath férje az angol kiadás elején megjegyzi: a Három nő megírása idején Szylvia Plath verseit hangos olvasásra szánta.

Sylvia Plath tudatos művész volt. Versélményeiért magas árat szabott meg magának. Csúnyán így fogalmazhatnánk: szenvedését tökéletesen komponált versekben gyü- mölcsöztette. Érzékletesek a metaforái, szimbólumai, tökéletesen tisztában van a rím hangulatkeltő erejével, az időmértékek szigorúságával, hatásosak az enjambenent-jai, a szójátékai. Verseinek ez a mostani magyar válogatása gyertyagyújtás egy rendkívülien bonyolult, problematikus költő-egyéniség megismeréséhez. (Európa Könyvkiadó, 1978)