Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Zalabai Zsigmond: A madárrá változott leány I. (Mikola Anikó lírájáról)

és elslratták a temetetleneket

A nézőpontváltás feszültségekkel tölti fel ezt az egyszerű, már-már a népdalok puritánságára emlékeztető költeményt. Az őskultúrákra visszautaló mitikus sugalmazások, a primitív népek faimádata, mely szerint a fák lélekkel bíró lények, akik (!) együtt- éreznek az emberrel, az a sokféle varázslatos hiedelem, hogy a fákban driászok (tündérlányok) laknak, hogy a gonoszul megölt királylány jávorfa alakban él tovább (mint a Jávorjából furulyácska mesetípusban), hogy a fa az ősmagyar vallás életfaképzetét is fölidézi, s hogy népmeséinkben a meghalt anya lelke fában éled újra, változatos módon segítve-enyhítve gyermekei sorsán, s hogy az újszülött részére sok helyütt még ma is ültetnek ún. csecsemőfát, ez a változatos képzetkor20 különös szépséggel árasztja el ezt az extra megoldásokkal nem hivalkodó, szerény és tiszta szöveget. — Az egyik Nemes Nagy Ágnes-vers szubjektuma, az éjszakai járókelő, eszmélt már arra a magyar költészetben, hogy „egy tölgyfa jöitt mögötte”. Míg azt a látomást a bonyolultság avatja sajátszerűvé, addig a Mikola-verset az egyszerű cselekményre ráépülő mítoszi jelentésrétegek egyénítik.

S az elemzések sorozata után visszakanyarodhatunk „A természet mint lírai (érzelmigondolati) terep” című dolgozatfejezetünk kiinduló pontjaihoz. E látszólagos természetképek egyaránt alkalmasak ontológikus, illetőleg társadalmi ihletésű versek anyagának. A két vonulat néha elválik egymástól (mint pl. a Kövületek és a Vízió], máskor ugyan- azo.n szövegstruktúra nyitott lehet mind a két irányba (Télutó, a természeti-emberi világ pusztulását és születését egyaránt kifejező Elmenvén elmentek a fák...]. E kétoldalú nyitottság a versmotívumok jelentéstani egymásbasugárzásával (szemantikai irradáció- jával) magyarázható. Példaként a Nyári impressziókat említhetjük. Elemzését, Tőzsér Árpád részletes elemzése után, mellőzhetjük. Egyetlen pontban van vitám Tőzsérrel: a költemény nem korlátozza az ellentétek herakleitoszi harcát csupán a háború fogalmára (következésképpen a költőnő filozófiai-politikai „naivitásáról” mondottakat is zárójelbe tehetjük). Véleményem szerint a Nyári impressziók kétféle vonatkozásban is elemezhető. Motívumai — a töimbösödés, a variálódás folytán — vonzzák azokat a költeményeket, melyek áMermészeti képeiben a társadalmi-történelmi ihletettség és humánus elkötelezettség munkál; „újraserkenő” füve lehet ugyanez a fű (is), melyet a Vízió görgetege taposott el. Ugyanekkor a költeménynek van egy, a társadalmi élménytől független létfilozófiai váza is: motívumai a valóság születés — mozgás — halál — születés képletét vezetik le, vagyis a herakleitoszi ellentétek a szöveg anyagi világhoz kötődő síkjában is megmutatkoznak benne.

(Befejezése a következő számban)

20 A fa képzetköréről lásd: Nagy Olga: Hősök, csalókák, ördögök, 156—173. I.