Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - Simkó Tibor: Guadalupe fehér virága — I. (dráma)
APAFEJ Oda. Keresi a kis srác, keresi, de a macska sehol. KÖLÖK Aztán? APAFEJ Aztán egy szép napon mégiscsak előkerült. De nem egyedül. Öt kismacskát hozott magával. (Szünet) KÖLÖK No! Mondd már! APAFEJ És nemcsak hogy kismacskák voltak vele, ő maga is megváltozott. A szőre kisimult, csillogóssá vált. A viselkedése is más lett. Ha a gazdája közel ment hozzá, a macska ráprüszkölt. Ha az ölébe akarta venni, megkarmolta. (Csönd) KÖLÖK Gyorsabban! APAFEJ Egyszer aztán a kis srácnak el kellett utaznia. KÖLÖK Hova? APAFEJ Valahova messzire. Egy nagy városba. KÖLÖK A macskákat is magával vitte? APAFEJ Nem, Azok otthon maradtak. KÖLÖK És aztán? APAFEJ Hetek múlva, amikor a fiú hazatért, a kismacskákat nem látta sehol. KÖLÖK Hova lettek? APAFEJ Nem tudom. KÖLÖK De tudod. Neked tudnod kell! APAFEJ Szétszéledtek. KÖLÖK Tovább! APAFEJ A kicsinyek eltűntek, a nagy macska meg éppen olyan nyiszlett volt, mint azelőtt. A természete is a régi lett: hagyta, hogy cirógassa, ölbe vegye a gazdája, s ha a fiú ült az asztalnál, még a vállára is fölugrott. (Elhallgat) KÖLÖK Folytasd! APAFEJ Nincs tovább. KÖLÖK De van! APAFEJ De ha nincs ... KÖLÖK (indulattal) Akkor mért kezdted el?! (Vár, majd remegő hangon) Boldogan élnek... APAFEJ Boldogan élnek, szeretik egymást... (Hosszú csönd. Ismét a plafont nézik. Kölök mintha a könnyeivel birkózna. Apafej feléje fordul, ujjait lassan végigfártatja a fiú haján) APAFEJ No nee ... Hiszen csak mese ... Én találtam ki... (A fiú ellöki Apafej kezét, hátat fordít az öregnek, a takarót a fejére húzza, s amikor úgy érzi, sikerült elzárkóznia a külvilágtól, erőt vesz rajta a görcsös zokogás. A szín elsötétül) (Befejezés a következő számban)
