Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - Simkó Tibor: Guadalupe fehér virága — I. (dráma)
MARJORIE (visszafojtott hangon] Jó a ritmusod. (Űjabb csönd] KÖLÖK (hosszabb hallgatás után, félszegen] A férje... nem haragszik meg?... MARJORIE (rámosolyog a srácra) Te kis butus... (Megcsókolja az arcát] KÖLÖK (fejét zavarában a nő nyakára hajtja. Egy idő múlva] Magának . .. jó? . . . MARJORIE (kezével az arca elé húzza a fiú arcát. Kölök szemébe néz] Hát nem érzed? KÖLÖK (szorosabban simul az asszonyhoz. Némi szünet után) Nekem is... MARJORIE (két karját a fiú nyaka köré fonja, arcával az arcát érinti. Végül ajkát Kölök szájára tapasztja. Hosszan maradnak így. Aztán hátra szegi a fejét, megint rámosolyog a srácra) Kis gyámoltalan ... KÖLÖK (fejével ismét az asszonyhoz bújik, megcsókolja a nő nyakát. Szótlanul ringatóznak a zene ütemére. Majd halkan) Maga ... MARJORIE (a szavába vág) Miért nem tegezel vissza? KÖLÖK (zavarban) Olyan ... furcsa ... MARJORIE (magához szorítja) Te kis kamasz, te ... KÖLÖK (szünet után, rekedten) Én még... sohase... voltam így... MARJORIE (maga felé fordítja Kölök arcát, szájon csókolja. Aztán újból hátraveti a fejét, hosszan néz a fiú szemébe) Tegezz vissza. Mondd, hogy: szeretlek. KÖLÖK (viszonozza a nő tekintetét. Majd halkan, de jól kivehetően) Szeretlek. (A lemez lejárt. A megvilágítás fokozatosan fölerősödik. Marjorie elengedi Kölköt, a gramofonhoz lép. Oj lemezt akar föltenni, de hallja, hogy a konyhakuckóban forr a víz. Hátramegy, kikapcsolja a rezsót, a csapnál leönti a kolbászról a vizet. Kölök ezalatt kiveszi a szekrényből az igazolványt, lapozgat benne] MARJORIE (odalép a fiúhoz] Mi az? KÖLÖK Igazolvány. Személyazonossági. MARJORIE A tied? KÖLÖK Apafejé. MARJORIE A tied hol van? Mutasd meg. KÖLÖK Nekem még nincs. MARJORIE Micsoda? ... Hogy-hogy? KÖLÖK (megtalálta a könyvecskében, amit keresett, mutatja az asszonynak) így. MARJORIE (nézi a bejegyzést) Ez ki? KÖLÖK Állítólag én. MARJORIE Te negyvenhatban születtél? Az nem igaz? KÖLÖK Láthatod. MARJORIE (elveszi Kötöktől az igazolványt, közelről vizsgálgatja) Itt más évszám volt eredetileg. KÖLÖK (izgatottan) Más évszám? Mutasd! MARJORIE (visszaadja a fiúnak a könyvecskét) Csak nézd meg jobban. Valaki hármasból csinált hatost. KÖLÖK (tekintetével tétován kapkod, hol a bejegyzést nézi, hol Marjorie-t. Lassan leha- nyatlik a keze) Szóval így állunk!... (Odalent veszettül ugatni kezd a kutya) MARJORIE (az órára pillant. Kötökhöz) Fél kilenc lesz! Mennem kell! KÖLÖK (értetlenül) Hova? MARJORIE El. KÖLÖK (riadtan) Ne ... MARJORIE Szia. (Az ajtóhoz siet) KÖLÖK (egy pillanatra mintha megbénulna, majd az asszony sarkában terem) De... MARJORIE (nyitja az ajtót; még hátrafordul) Szia! (Könnyű csókot nyom a fiú arcára) KÖLÖK Várd meg Apafejt! ... MARJORIE Muszáj mennem... Köszi a zenét. (Kintről) Meg mindent! (Hallani, ahogy fut lefelé. Kölök jó ideig áll a nyitott ajtóban. Aztán elhal a lábdobogás, csak a kutya csaholása hallatszik, az se soká. A fiú bejön a küszöbről, becsukja az ajtót. A kezében még ott az igazolvány. A szekrényhez megy, visszateszi, ahonnan kivette. Tanácstalanul néz széjjel a szobában. Tekintete a megterített asztalra téved. Odalép, fölemeli a vázaként szolgáló üveget, és hosszan bámulja a kinyílt fehér rózsát)
