Irodalmi Szemle, 1980

1980/1 - Simkó Tibor: Guadalupe fehér virága — I. (dráma)

(Hosszabb szünet. Kölök dallamfoszlányokat játszik a gitáron, dúdolgat hozzá, Marjorie elgondolkodva nézi)

MARJORIE Akkor maga ott kint nem is találkozott lánnyal?

(Marjorie szavai után ismét csökken a )ény)

KÖLÖK (végigfut egy párszor az ujjaival a húrokon, aztán) De... (Vár) Egyszer nyáron évekkel ezelőtt, kimentem a folyóhoz. A Szigeti-ághoz. Távolabb a parton két lányt vettem észre. A közelükbe lopóztam. Sűrű bozót választott el tőlük, ők nem láttak, de én jól megnéztem őket... (Elhallgat)

MARJORIE Fiatalok voltak?

KÖLÖK Olyan húsz év körüliek. Városiak lehettek.

MARJORIE Városiak?

KÖLÖK A ruhájukról gondolom. De biciklivel voltak. Biztos ott nyaraltak valamelyik faluban.

MARJORIE Nem beszélt velük?

KÖLÖK Nem én! Örültem, hogy nem tudnak rólam.

MARJORIE Miért?

KÖLÖK Ha tudják, hogy ott vagyok, biztos nem láttam volna meg azt, amit így. MARJORIE Miért? Mit látott?

KÖLÖK Anyaszült meztelenre vetkőztek.

MARJORIE Napoztak?

KÖLÖK Azt is. De előbb belegázoltak a vízbe, lubickoltak egy darabig. Ragyogón sütött a nap, a bőrük csak úgy izzott. Sokszor napozhattak már azon a nyáron, gyönyörűen le voltak barnulva. De ilyen pucéran akkor lehetek először a napon, a bikinijük nyoma fehéren világított. (Elhallgat)

MARJORIE Maga hány éves lehetett?

KÖLÖK Vagy tíz. A szőr még nem nőtt ki rajtam, még nem tudtam, mi az. Azért is volt tán olyan jó odanéznem. Meg a didijükre. (Elhallgat)

MARJORIE Megvárta, amíg kijöttek a vízből?

KÖLÖK Egész testemben remegni kezdtem, a fogam vacogott. Azt hittem, észrevesznek. De nem. Amikor kimásztak a folyóból és rázták le magukról a vizet, a mellük csak úgy ficánkolt. Belefeküdtek a fűbe, a lábukat szétvetették. Én csak lapultam a bokrok mögött, figyeltem, hallgatóztam, és csak remegtem, mint a kocsonya. (Hallgat)

MARJORIE (kíváncsian figyel a Kötökre) És?...

KÖLÖK Aztán fölugrottak, kergetőzni kezdtek. Egyikük elkapta a másik derekát, táncra pördült vele. Eleinte lazán fogták egymást, majd egyre szorosabban. Végül egészen egymáshoz simultak, a combjuk, hasuk, didijük összeért. Még csókolóztak is. (Csönd)

MARJORIE (kihívóan nézi a fiút, az ajka kettéválik, nyel) Aztán?

KÖLÖK (meglepi a kérdés) Aztán?... Aztán, úgy összegabalyodva, megint belehempe- redtek a fűbe.

MARJORIE (hosszabb szünet után) Beléjük szeretett?

KÖLÖK Én?

MARJORIE (Közel hajol hozzá, belebámul az arcába) Aha?

KÖLÖK (elgondolkodik) Nem tudom ... Talán ...

(Csönd)

MARJORIE Többé nem látta őket?

KÖLÖK De. Még kétszer azon a nyáron. Aztán már soha.

(Marjorie a gramofonhoz megy. Kölök félre teszi a gitárt)

MARJORIE Melyik lemezre szoktak táncolni?

KÖLÖK Apafej a tangót szereti.

MARJORIE (megnézi a kezében lévő lemezt) Ez tangó. (Fölteszi, Kötökhöz lép) Nem táncolunk egyet?

(Kölök félszegen átfogja az asszony derekát. Lassan belejönnek a ritmusba)

MARJORIE Egész jól táncol!... Olyan könnyen mozog. Alig érezni.

KÖLÖK (szemmel láthatóan örül a dicséretnek) Pedig ritkán szoktunk. (Marjorie lassan közelebb húzódik a fiúhoz. A mellük, hasuk, combjuk összeér. A csökkentett fény hangulatvilágításba vált át. Egy ideig némán táncolnak)