Irodalmi Szemle, 1980
1980/4 - Bettes István: Törvény és Ítélet
Öt tanítom, mikor a költészetet. Az ő trópusait, hogy ne kerülhessen homokszem az egek fogaskerekei közé. A hasonlatot például ezen a két soron: Az éjjel rászálltak a fákra, / mint kis lepkék, a levelek. Az epitétont szárnyas hajjal, tapsikoló jázminokkal. Ö varázsolja élővé s így emberivé a holt anyagot, amikor már minden, még a széles fejsze is mosolyog. Áprilisban születtem, a Költészet Napján. Az áprilist szeretem, nem a decembert. Amikor tavaszodik, amikor van még lehetőség. BETTES ISTVÁN Törvény és ítélet (J. A. 75. születésnapján] 1/1 aki végítélettel fogantatott s a halál csírájával született lássátok: mily törpe lélek attól ki megtagad gyógyszereket ő tudja: meghal úgyis rajta nincs segítség s ti reszkető kezekkel takargatjátok vacak füvecskéiteket csodatévő kis szereiteket aki végítélettel fogantatott s a halál csírájával született megveti a ti gyógyszereiteket ha a föld a vasmagot kihányná sem tudná már kitölteni az űrt mely mindenséget-ölelni-szűkölő sejtjei közt tágul egy lány szerelme hogy lehetne elég két lány szerelme hogy lehetne elég még még még még még még — szerethetné az egész emberiség szem mögötti koponya-éjszakában törvények szerkesztette világ-csillár önt csontba metsző hideg fényeket így elfödi a belső lényeget
