Irodalmi Szemle, 1980

1980/4 - Barak László: Nézz szembe velük - Bárczi István: Nem áprilisi móka

BARAK LÁSZLÓ

Nézz szembe velük

Mondják: „értjük szavát“! Mondják, kik észérvekkel magyarázzák a Szeretet Parlamenterét. Érthetik-e az őszinte emberi szót, kik Isten képzelt trónjáért aláaknázzák a virágot, állattá hajszolnak testvért, kiknek a költő csupán egzotikum az emberevés szünetében?

Nem ünnepelhető, ki az élettel nem alkudozott. Nem gyászolható, ki nem a halál áldozata. El a bölcső közeléből, el a sír közeléből is! Lúdbőrzik már hátunk a kijelölt ünnepek hozsánnáitól. Kik nem vállaljátok a meg- töretést, nem járulhattok emléke elé sem.

Látni ziháló csapatot. Álarcosan lopakodnak. Készül már az exhumációvá szelídített sírgyalázás. Segíts, Attila! Lépj magad a bitorlók elébe! Meg ne szólalj, nem értik az EMBERI BESZÉDET. Mutasd meg nékik a stigmát — nézz szembe velük.

1980

BÄRCZI ISTVÁN

Nem áprilisi móka

Április 11-én születtem, talán egyfajta áprilisi tréfaként. Ilyen születésnappal aligha dicsekedhet az ember, főleg amíg még gyerek. Április bolondja ő, kőgörgetegként zúdul a fejére a körülállók eufóriája. S ott a megduplázott 1-es, mintegy kiemelve, hogy aki ezen a napon születni mer, kétszer is bolond. Mindenesetre sokáig nem tudtam még, hogy ez a nap, bolondos derűjével meg borújával irodalmunk ünnepnapja is, hiszen ekkor született József Attila, az adott világ varázsainak mérnöke. Elégtétel ez egy magamfajta, minden harsányságra összerezzenő emberke számára, visszavonulhatok belső tájaimra, kint felejtve arcomon egy elmélázó, tétova mosolyt. (Olyasfélét, mint az övé azon az utolsó felvételen, amelyen még feldereng halvány krétarajzként gyönyörű ember-lelke.)

Belső tájaimra ő vert először cölöpöt, hogy építsek rá csoda-házakat, versek szó-tégláiból, verssorok huzalaiból, hogy lobbanjon fel a fény. Vers-paloták népesítik be ezt