Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - Simkó Tibor: Guadalupe fehér virága — I. (dráma)
elköltözött mellőle, láttam, az öregem csúnyán odavan. Valahogy megsajnáltam. Már a nyolcvanadik évét taposta. El is ment nemsokára ... (Hallgatnak, majd Marjorie az ajtó jelé fülel) MARJORIE Valaki jön. (Föláll, lesimítja a ruháját, a haját igazgatja. Lábclobogás a lépcsőkön ) APAFEJ Csak üljön nyugodtan. Kölök jött vissza. Ha nem ő volna, ugatna a kutya. NEGYEDIK JELENET (Kölök megjelenésekor a fény fölerősödik) KÖLÖK (betaszítja az ajtót) Minden rendben! (A sarkával belerúg az ajtóba, az becsapódik, ő az asztalhoz megy) Még ráadást is hoztam. (Három szál rózsát húz ki a táskából, néhány pillanatig félszegen nézi: kettő már kinyílt, a harmadik még csak bimbó. Az egyik virág vérvörös színű, a másik fehér. A vöröset Apafej elé teszi, a fehéret Marjorie elé, a bimbót pedig magának tartja meg) MARJORIE Ű! Köszönöm szépen ... Igazán kedves! APAFEJ (váza híján egy üres üvegbe vizet enged a csapból, abba állítja bele a maga virágát) Így ni. Ne hervadjon el egyhamar ... KÖLÖK (a bimbót Apafej rózsája mellé tűzi) Párosán szép az élet. MARJORIE Engem is bevesznek maguk közé? (A fehér rózsa szára is átcsúszik az üveg szűk nyakán) Jó emberek kis helyen is megférnek. KÖLÖK (kis szünet után) Hátul rakodjak ki? Vagy tegyem mindjárt az asztalra? APAFEJ Várj, segítek . .. Lerámoljuk az asztalt, és szépen megterítünk. Ünnepi vacsora lesz ez, nem akármilyen! {Kirakodnak hátul a konyhakuckóban. Marjorie is megpróbál bekapcsolódni a sürgésbe) APAFEJ Kaptál mindent? KÖLÖK Narancs nem volt, cukordinnyét vettem helyette. APAFEJ Az finom. (Marjorie-höz) Szereti? MARJORIE Persze! De nekem, sajnos, rögtön el kell mennem. Hány óra ilyenkor? APAFEJ (az ágy melleti ébresztőórára pillant) Tyű, az áldóját! Nekem aztán igazán- mennem kell! KÖLÖK (ő is az óra felé) Nyolcra jönnek a deszkákért? Hát bizony akkor indíts. A köpenyt is vedd föl, megint kezd esni. MARJORIE Én is megyek már. APAFEJ Semmi „megyek már”. Szépen megvárja, amíg visszajövök. (Kötökhöz) Viseld gondját a vendégnek. Én egy félórán belül itt vagyok. Addig készítsétek el a vacsorát. (Zubbonyt ránt magára, esőköpenybe bújik, botot, zseblámpát vesz a kezébe. Az ajtóból még visszamosolyog az asszonyra) Csak nyugi. Viszlát!... (Kimegy. Hallani, ahogy ballag lefelé) ÖTÖDIK JELENET (Kölök lassan nekifog, hogy lerámolja az asztalt. Az asszony eleinte csak nézi, majd segíteni igyekszik a fiúnak.A nyelvük nehezen oldódik. Marjorie-t a szokatlan környezet feszélyezi, Kölköt az asszony jelenléte) MARJORIE (megfogja a keze ügyébe eső tejeskannát, Kötökhöz fordul vele) Ezt hova tegyem? KÖLÖK Beleállítom vízbe. (Kiveszi az asszony kezéből, hátra viszi, vizet enged a csapból. Amikor látja, üres az asztal, a ruhaszekrényhez indul) Veszek elő abroszt. (Kinyitja a szekrényt, keresgél benne. Kisvártatva egy személyazonossági igazolványt tart a kezében. Fütty ént) MARJORIE (odanéz) Talált valamit? KÖLÖK Ezt kerestem az előbb! (Visszateszi a könyvecskét, tovább kotorász a polcokon. Végül valami abroszfélét húz elő. Kibontja, maga elé lógatja, aztán odaadja Marjo- rie-nek) No, ez talán jó lesz. (BecsuKja a szekrényt, a konyhakuckóba megy. Most a kredencben turkál) Itt az evőeszköz meg a tányérok. (Amíg az asszony terít, a fiú hátul foglalatoskodik)
