Irodalmi Szemle, 1980

1980/3 - FIGYELŐ - Mészáros László: Történelmi tükörcserepek

Történelmi tükörcserepek A merénylet, mint a politikai gyakorlat eszköze, a bibliai időktől napjainkig min­den korban fellelhető. A merénylet előké­szítésében, lefolyásában és következmé­nyeiben pedig az egész kor tükröződik. Ez a visszatükrözés természetesen csak rész­leges — mintha egy tükörcserépbe pillan­tanánk —, de azért felvillannak benne a kor történelmi jelentőségű összefüggései. Az ismert csehszlovák publicista és forga­tókönyvíró, V. P. Borovička, a történelem huszonhat híres politikai merényletét gyűjtötte a Híres politikai merényletek című kötetébe és tárja az olvasók elé. A szerző az előszóban felhívja az olva­só figyelmét, hogy műve nem történelmi vagy szociológiai tanulmány, hanem töb- bé-kevésbé egyéni szempontok alapján kiválasztott érdekes történelmi esemé­nyek, merényletek és gyilkosságok olvas­mányos leírása, elgondolkoztató feleleve­nítése. Tehát a kötet ugyan nem a politi­kai merényletek történelmét mutatja be, mégis jó bevezetés lehet az egyes törté­nelmi korok iránt komolyabban érdeklő­dők számára. A kötet kimondott és kimon, datlan tanulságai pedig minden olvasó számára jó anyagot szolgáltatnak napja­ink néhány égető problémájának történel­mi modellekben és összefüggésekben való átgondolásához. A szépirodalmi stílus és a drámai kom­pozíció mellett a kötet további pozitívu­maként azt említhetnénk fel, hogy a szer­ző nem egy esetben a többé-kevésbé is­mert történetet új meglátásokkal, az újabb történelmi kutatások eredményeinek is­mertetésével, esetleg a legújabb fejlemé­nyekkel gazdagította. Például a 11. törté­netben, mely az F. D. Roosevelt ellen 1923-ban elkövetett merényletet eleveníti fel. Viszonylag ismert tény, hogy a me­rénylet egyetlen halálos áldozata A. J. Čermák, Chicago cseh származású polgár- mestere volt. A pszichopata merénylőt, a Kalábri-szigetekről származó Nono Zan­garát egy hónap múlva villanyszékbe ül­tették. A történet 1959-ben folytatódik, amikor a börtönből kiszabadult Roger Touhy, A1 Capone valamikori konkurrense elmondotta, hogy Čermákot A1 Capone em­berei tették el láb alól, amiért könyörte­len harcot folytatott a gengszterek ellen. Touhy kijelentésének ugyan nincs tárgyi bizonyítéka, ám logikus magyarázata van: Zangara ötlövetű, 32-es kaliberű Smith- Wessonból lőtt, a merénylet után azonban hat sebesültet számoltak össze és a Čer­mák tüdejét ért lövedék 45-ös kaliberű pisztolyból származott. Gyilkos volt-e hát egyáltalán a szerencsétlen Nono Zangara? Elgondolkoztató összefüggésekre mutat rá a szerző a Heydrich ellen elkövetett merénylettel kapcsolatban is. Az 1942 má­jusában lezajlott akciót általában a cseh­szlovák ellenállási mozgalom egyik leghí­resebb tetteként tartjuk számon. Eléggé ismert az az értelmezés is, mely szerint az akciót a londoni emigráns kormány a saját pozíciójának a megerősítése érdeké­ben szorgalmazta. Borovička kifejti azt az elméletet is, mely szerint a Heydrich el­leni akciót az angol titkosszolgálat ren­delte el, hogy megmentse ezzel a Canaris- hoz fűződő előnyös kapcsolatait. A Heyd­rich ellen elkövetett merényletről tehát egyelőre különbözők a politikusok és a történészek véleményei, mert a végső igazság még mindig egy TOP SECRET fel­iratú dossziéban rejlik valahol. Borovička kötetének vannak vitatható részei, meglátásai is. így például a többi történethez viszonyítva indokolatlannak tűnik néhány cseh vonatkozású (főleg a 3. és a 20.) történet beiktatása. A szerző többször megelégszik a felelevenített ese­mény egyszerű, hagyományos, sőt elna­gyolt leírásával, ami néha olyannyira le­egyszerűsíti az egyes történetek történel­mi összefüggéseinek a mai eszmerendszer, ben történő felvázolását és értékelését, hogy az már zavarón hat. Borovička tükörcserepeit egységükben látva-olvasva, ha nem is rajzolódik ki előttünk maga a történelem, egyik lénye­ges összetevőjére, a hatalomért és a ha­talmasok ellen folyó harc egy formájára mégis fény derül ezekből a történetekből. A tanulság világosnak tűnik: nem a me­rényletek változtatják meg a világot, ha­nem a forradalmak. A merényletek csak a történelem pokolgépei, katalizátorai. Nem­egy esetben pedig olyan folyamatokat in­dítanak be, melyek végső következménye­ikben a fennálló hatalom megszilárdítását

Next

/
Thumbnails
Contents