Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - Zs. Nagy Lajos: Negyvennégy (vers)
ZS. NAGY LAJOS Negyvennégy „Végét vetnek a zenének, S hazamennek a legények.“ (Petőfi) Záróra. 44 ... 44 .. 44! Csak felforgatott kocsmaszékek. Csak részeg álmok a sarokban. A korhely káprázatok is kidobólegényekre várnak. A lucskos pulton (hihihi!) vinnyognak még a vágyak. Negyvennégy, negyvennégy, negyvennégy! Varjak ülnek a vállamon. Nekimegyek az éjszakának. Követnél, sánta cimbalom? Hah, csillagok! Ragyogva szállnak utánam. Most már csak utánam! Megyek a józan Androméda-ködbe, mit negyvennégy évig utáltam. Holnap még némi macskajaj, s jégkoszorú a homlokomra, hányás, nyöszörgés, miatyánk, mea culpa és mea culpa. Aztán: kvarckemény logika. És: kiszámított révület. Kristálytan. Matematika. Megtervezett önkívület. Forrásvíz, köcsög, ing, gatya, muskátli, kalap, rozmaring, tejföl, tejszínhab, aztán: Tejút! Negyvennégy. Elmúlt. Nincs mese! Minden út Rómába vezet. Káprázataim kocsmakertje, elmegyek, csiao! Ég veled!
