Irodalmi Szemle, 1980
1980/1 - Csontos Vilmos: Dal (vers) - Szitási Ferenc: a) — f) (vers)
CSONTOS VILMOS Dal Sej, haj, Nem ír a toliam, Csendbe fojtottan Hallgatja, ami Szép volt s tegnapi. Sej, haj, Pacsirta voltam, Addig daloltam, Feszítve égre: Hulltam a dérre. Sej, haj, Télbeli sorsom Fehéren hordom, S dalba kiáltom: Senki se szánjon! SZITÄSI FERENC a) Tenyerem udvarán csikók trappolnak Szemgödröm előtt utcaseprők csücsülnek Ujjam őse cipőkaptafát egyenget Felesége a szennyest mossa b) Világít a szem a valóságba c) Hogyan kell a gerincet meghajlítani? d) A konyhából nincs messze a világ vége Felébredünk Elérjük a Napot a betontömbök között e) Szeretlek Tányért az asztal Illúzió nem vigasztal öledben el sem férek Menni akarok hozzád A versről verset írni Mint a kövek énekelni f) Szép vagyok Alszom az utcán szurok testvéreim között a) - f)
