Irodalmi Szemle, 1980
1980/3 - Michal Babinka, Zlatko Benka, Viera Benková-Popitová, Miroslav Dudok, Michal Ďuga, Jura] Mučaji, Paľo Bohuš, Andrej Ferko, Víťazoslav Hronec, Anna Svetlíková: Versek
MIROSLAV DUDOK Színek Hallgattam csupasz teled Kis éji zenéjét Félénk dér olvadt a tenyerem alatt S kihűlt a tenyér a meleg Odaadásától De Nem érkeztem lejegyezni A hangjegyeket s a szünetjeleket A szobrok Az edények s a tárgyak Közönséges emberi színnel Színeződtek Virág Valahol mélyen a vér-felszín alatt a feledett dolgok országában még egyre nő a kék tükör a sosem nyíló virág s ha valaki kiássa egyszer a korok csodáit s ujjhegyre áll s csak könnyen érinti majd a földet a vágyva vágyott Minden örömében csak absztrakciót talál csak vizet szüntelen folyót és gonosz szavút JURAJ MUCAJI Az én hajnalcsillagom Most írom az utolsó versem; hiú remények, fussatok csak! Mi számon van, ki már nem mondom úgysem, mert áll az idő. — Akadozzak? Némák, némák a magas mennyek, süket lépések az időben. Szívünkben új virágok vernek s dobognak, mind földrengetőbben. Most csak a nagy birokra várni, s fogadni őket a horizonton. Nehéz mi új, dal vagy akármi — a lelkek vakablakát kibontom. Ha lelkeinkbe betör a teljes ég, a horizont százféle dalba fog. S nem moccan a látványtól a teljesség, ha felhőrózsát tép minden marok. MICHAL DUGA
