Irodalmi Szemle, 1980
1980/3 - Michal Babinka, Zlatko Benka, Viera Benková-Popitová, Miroslav Dudok, Michal Ďuga, Jura] Mučaji, Paľo Bohuš, Andrej Ferko, Víťazoslav Hronec, Anna Svetlíková: Versek
ANDREJ FERKO Örök kör i Bolygó fordul alattam, bolygók fordulnak fölöttem — találkozástól az elválásig. Egy kék csillag az űrből a semmibe röppen. Az örök miérttel igyekszem megállítani a bomlott óramű pálcikáit. Sohasem nincstelen és mindig társtalan, járom a mindenséget, s keresem önmagam. Mérföldkő? Minek! Ottalan sivatagba lépek, s a délibáb ködében számos nyomot találok, mely erőt elvesz és ad erőt az ember acélos lépésének. Végtelen útnak vize folyton folydogál ott. Jó napot.. . isten veled ... jó napot, búcsú és jövetel, a tél s a nyár, jaj és ujjongás, adok és kapok. Reggeltől estig, estétől reggelig százfajta esély. Vagy csak azért lépdelek az időbe már, mert bizonytalan voltával a szükségszerű holnap rábeszél? A perc véletlenében az örök bolygó édes tudásvágyától ragad hazárd veszély az új kérdőjelig, mely üröm, mézes, fojtó. És tovább szállók, hullok, s kelek a nyomból. Minduntalan keresztút vár — érvre ellenérv, s utam során csupa apróságból építem hatalmas világom. Reményeim beharmatozza rubin csillag-eső, míg nyomaimat a homokból ős szárnyalással szertesöpri a szél, az idő.
