Irodalmi Szemle, 1980

1980/2 - ÉLŐ MÚLT - Tőzsér Árpád: Rokokó csizma az asztalunkon — III.

iflizdélmeÉ lassan befejeéöflíieh élete vége féW-lrieg a felvilágosodás-tíbftá'jÉmak, až iinciklD'péftiáiiask- még csalt az első' köretei vamí’ak- a könyvesboltokban. S a két nagy kor.) köaötö: Iógi)E9& tét m«m kedvezett különösebben az irodaiomnák. Á magyar nyelvft világirodalmi antológiákban az Amadénál nagyobb rokokó költők verseit is hiába keres2- sttki A; magyart nyelvi vitó^irodalmi antológiákban az Amr.dená'1 nagyobb rokokó költők verseit is hiába karossüfe A pofcökot kot- költészete meg-csúcsaiban■lsem'volt markánsak fejlôdésfôritiaäÄ erő. Ebben- a korJnw tehát még aa- elődszerep is tt-ag? érdem.

:»Isld9á Ori-vbsá

Függelék ,ö\a; V-'.ssn r . ■ ’ . 4o&naln% ‘nlM

j . , sianť-snl 'iozx> " ssiosm lains;’.o'a~A".3

(Amadé csizmája a modern vers asztalan) , -• ...

\a\bmio\ iomqVj.so s^&w«oko-o !n V.

\a\iisa totaosi '.\ii a ,sn qoWoS

Szóltam már róla, hogy a rokokó költészet bizonyos vonatkozásokban ä 18. század

izmusa. S ebben 3 mjyűltában érdekesei;. ^5plh^j8j rp^rftiveEs^gftgpg${^ £rÄmE^vlwftOT«)fííillÍ^MbdM.. b nadfiatefiíiM >10*102 nsyll S6 a-Sg»fe .mm^Mu§i^!,ádfí?§H:ibíifr.[-iP3i irodalom messze élkgfljíflGgagtt 4^gt§g4Í&aíBMgetfggzilalg-gfóa kögpaSdár^-ttetótt

í?lfl^Sl#^».P4hÍnX;;4y^®ÍP(Víí*iWlk'^§8A»ö®az<^fliow $ti# j4f«k"gy-a£oi2aÖ&ól

(esetleg közös gyakorlásába:Í8(fiJK0^teajBteíleWv«->r»flíll.t«»Öí»»;<^»-í0iKttó6<íita „a játék lemond a valóság formális sémáiról, a teljességről, ugyanakkor önmagát táplálva mindig a valóságos cselekedetekben mog.y«t,lró%íth^té É^MrO*?4w^yft'S3aA' lényegtelen) lehetőségek tárháza”36. Ez az irod^Jppwii^g^tl^FO-záS'iC^tlífísai FkOlito'iľa fedi azt a versíró gyakorlatot, amelyiket én írásom bevezetőjében a rokokó nyelv önmozgásaként fogalmaztam meg. Foglaljuk össze e nyelvig öítfl^gás .i§^is^@it íxiégegyszetr. a vers leválik az indító valóságról és teljességről; a versnyelv önmagából építkezik, « valóság párhuzamainak a helyére a nyelv, szerkezeti- vagy hangalaki párhuzamai kerülnek; így lesz a mű legfőbb szerző ereje a zene; a rím (a belsőrím s betűrím is) meghatározó funkcióba kerül, a szójáték .(■íiHj^lyt t^idcítk^PiRen szintén a rím egy fajtája!) a vers motorja lesz; az idegen nyelvű betétek fokozzák a vers zeneiségét •éj? titokzatosságát, lehetővé tesiziki %-töb)3í$fl, Hi$gyíj!Sft§atat:; s végük a csonka raondatés .szószerkezetek,, a WS^PRÍPÍÍ szórend sj^n}^ a tgbVjjóJe égalmqséB le&et&iéfiét célozza.

S hasonlóan alkotnak a ,,versjátékosok” is: a valótságábrázolásról mint c-élFól lemondanak íj tejjesen a nyelv tehetetlenségi nycmiíitökára hagyatkoznak. Többnyije nem hagyományos- 4rielembj?n yetjt bökött. verseket írnak, de, erős. beteő szocvezettségtt szövegeik sokszor a legkötöttebb versnél is kötöttebbeknek tűnnek. Nem sort ragasztanak sorhoz (s nem pe.Ei.ódust periódučliio?), hanem (a graiíiji^tll^i str-ulfíúrák és a fonológia Szintiélj) sz„qt sz.óho?, sőt a szótól kisebb eAena^fc eg.y,iaá$: m^Ué-. T^iKjel^séidl se-m cted- ‘nak vissza. Iá,tszattftk, spjeszor teamekben írj^k v/srset, § vgr^öveg rotedíjn úsiaM) lefejezése a team ipgS’Hiás tagjától származik, ez^el hfjpgsftj-y-ozyii, hpgy itt nincs elgre kis^aijií^ató cél csak nyelvi önépítkeaég, A eél, az°í?toí, A. k-ötQttséáeJP ellenére sefn. a vajpg^gj értelffsssé tétele és felfogása, hanem éppen a píoblen^ti,zálága, nyitpttá, tpbbfrtejműyé alakítása.-Iísf? $1 ..vePriňtéJí0,30^ ezen módszerei — kezdetleges formában —. megtalálhatók már Amjf(jg, gy^kQ^latábaji, is,. A magyar ős persze távolról sero él ezekkel a módszerekkel tudatosan, nem szeijvs^zj: wer^t ,.vision simultanée de La. Pag&’MJa, de- a többértelműség fa kíjdp^^tgg),, a, nyi,totts4g s a nyelvkohéziónaK a val^ágkohöató föiá readelésa tíeki i? c&lj^ S. ^grep^s esetben ez. % módszer olyan valóságok versbe líádg&íriss Hímeket WW például a. Szíven* c^ngeJtQ)é^e^ a: „Szemel í«g.y,ognak, k Mint ar;my ft^yqgitííM” r^j^v, ssejeflc^étlen e^ts^j^n, yi^zpnt- oiyfl* bpnáBs és hamis

.§fPeÍ$t. vafWJfc le. fflíRt flftldjful, % rpjir NégM^sy/lg Qáips ájtel iSi tópéoézett „Mi- toJLy^j, i WPfc zsidp”. sprok hasonlat. Eansk- a módszerk^šftQ^ef^n Íftíftmtett émtftri W&z m ÚJ, a, .-magyw- verseLésben- addig nem ^ fl piqd^er^ y^re^tefce .prpdnkáit olyan, unalmas, kicsa-