Irodalmi Szemle, 1980

1980/2 - ÉLŐ MÚLT - Tőzsér Árpád: Rokokó csizma az asztalunkon — III.

mondtam, itt ezeknek a kifejezést eszközöknek épjŕén az együttélése az1'-érdekes. A vers kapcsán s mintegy e fejezet zárszavaként iitkábtí arróT’az ižgaŕlmas kérdésről szólok, hogy milyennek látta Amadé a magyar rokokó kor nőalakjait, milyen nő-eszmény rajzolódik ki verseiben?

Elemzéseim során többször elmondtam már a köztudottat: Amadé kora és a kor művészete szélsőségesen nőközpontú. Soha azelőtt (s azután sem)'nő nőként a hatalomhoz olyan közel nem állt, mint Mme de Pompád our, soha azel-ött nő festményeknek, regényeknek, versnek nem volt annyiszor hőse, mint a rokokó idején. Hőst mondtam s nem középpontot, mert bizonyos értele"mben a üő mindig iš'~kôžépp'ontjá~ voTt a'fnűtfSszetek- nek, de hőssé, erővé először a rokokó teszi. Watteau Hajóraszállásáig és Richardson Pamelájáig a művészetekben többnyire Éva á bínfös" ő á cšábŕťóV Ä’ tíajórasz'állás női figurái viszont a férfiak invitálására s v'6n*ákodva''’in^i'tak 6ýťhé?§:'sWge'té?e: ^Pamela meg nemcsak vonakszik, de ellent is áll a bűnös férficsábításnak: hiába a csábító hercegi rangja, a szobalány ereje törEeteTlenr'A rökoKö nagy "regényeinek^ cime:TűmeZa, Clarissa, Marianne, Manón Lescaut. S a női nevek azt jelzik, hogy a férfiszerejplők itt csak mintegy tanulmányok a női lérefc" tlra8šžefi&lzôióSl''• ifrrSfeiásbrá!tólá*í5r többet tud a nőről, mint a férfiról.

Amadé ilyen vonatkozásban sem tipikus rokokó alkotó. Az ő versei a látszat ellenére sem a körül udvarolt nőről szólnak, hanem a hó(H,tp .férjéről, g költőről. A nőtót rendszerint csak annyit tudunk meg, hogy „hlv”-e vagy3 „hítétle'h”’ ,,allandó’’-e vagy „vál- A férj* ía^k.öl^l.yi^ijnt,! :riq „állandósága”,vagy „változósága” szerint .az érzel, rpejs m^ehétpsep nagy. Regiszterén játszik, s. rajzolja' magát többször boldogtalannak .[elhagyottnak, mpgánypsníik, nyygtal.apn.ak, becsapottnak, kesergőnek, indulatosnak/ dü- höngőnek, dacosnak, szarkasztikusnak, stb.), mint boldognak, s teremt ezzel valamiféle f,urc'sa „szentimentalista.” rokokót. így Áipade versedben a nő többnyire eszményjtjéft, de nem egy.énített l'é.ny: q rpkokó pp lélektelen sémája. Van azonban a költőnek néhány ‘olyan verse, is, am.elybep ez a npeszmény ha nem is belsőleg, de legalább külsőleg Sgyépített, hitelesebb' gs sejteni epgedi, hogy milyen volt a rokokó nő magyar .Változata s ezep belül, .milyen Ámade n.őeszménye. Ilyen vers tulajdonképpen a már elemzett Már ,szabadion pártoli..., még ilyenebb a szintén „négysarkú”, tehát „csinálmáiiy- nak” szánt s .erősen leíró Mint a leesett hó, olyan fehér teste..., s ide sorolandó a Szivem csöngetője ... Js.

Az első életkép, a cselekvésre (távozásra) ösztökélt nőt látjuk benne, s a költő inkább a helyzetet részletezi, mintsem a figura külső vagy belső tulajdonságait. Csak azt tudjuk meg róla, amivel a férfi vádolja, ismereteink forrása tehát nem objektív. A férfi kíméletlen magatartása érzelmileg a nő oldalára állít bennünket, a helyzetekből reá hulló -fpny azonban egy kicsit ellenszenvessé is teszi. Látjuk ugyanis, amint „ezerszer készül” távozni, de apró cselekkel újból és újból kierőszakolja maradása lehetőségét. Ha a férfi vádjának hitelt adhatunk, akkor a „dologban fel nem tör tenyere”, hajlamos viszont a színjátszásra, az alakoskodásra.

A Mint a leesett hó... a befeie?ő versszijkok tapú^ága szerj.pt ,tpem egyeknek” fs nem egyrpl) íródott, a költő célja: „Értse rá ipipdenik, kinek yan hw sJSiy.a”, azaz a vers a „hív szíyről” általában kíván szjó.lnj. A v^ers képei a^ppbap kevéssé eredetiek, úgy tűnik, Amadé Gyöngyösitől a .vers/prmáyal egylii^ képpk.e.t is .átvett:

Elefánt csontjához hasonlít a fiyaka:

India írigyli, Jipgy .ige pzakfidfl;

Bíbor piros Jclqŕis ty^s^op flipkaj

Hol ennek személye fénylik, nincs:.éjszpka.

Az ilyen leírásokból inkább a nagy előd barokk szépségideálját, a Zrínyi Ilonákat ismerjük meg, s nem a rokokó kor nőtípusát. Van azonban a versben néhány olyan leírás is, amelyet már nejxez.en lehetpe Gyöngyösi Zrínyi Ilonájára alkalmazni. A strófák sorrendje szerint:

Mindene csq\lf kicsiny, kicsinyek keze,i