Irodalmi Szemle, 1980

1980/2 - ÉLŐ MÚLT - Tőzsér Árpád: Rokokó csizma az asztalunkon — III.

hangja és — magatartása. Igen, a költő azonosult a korral, a kor dekadens, léha erkölcsét Itt Amadé természetes mozdulatának "érezzükT s érinek az azonosulásnak “a tudomásul vétele semmiképp sem lehet számunkra felemelő.

ganan -miavisiM űqoa Jsísboűí V/.

A Négyesy László által összeállított Ama de-versgyuj te menyben. ‘ez a, vers a világi

énekek sorában az utolsó előtti helyen áll. Š mi hinni szeretnénk, hogy ez valóban a költő utolsó versei közül való. Hogy szerzője ňgm mindig volt. olyan, amilyennek ez a vers festi. Hogy a — már felsorolt objektív körülmények hatására — fokozatosán lett Ilyenné. S hitünknek megfelelően verselemzéseink sorát nem ezzel a rossz szájízt hagyó verssel zárjak, hanem olyan dallal, amelyet egyszerre érzünk Amadéra jellemzőnek,, bájosan rokokósnak és — időtállónak, mainak:

Szivem csöngetője, Lelkem pengetője Kínomat megszánja Drága Mazolánnya, Éltemnek födője,

Agyom lepedője, Karmazsin csizmája, Kedves bodzafája, Pengő sarkantyúja Tüzecskémet fújja, Kesztyűben öt ujja, Allé-, Alleluja! Gyöngyöm szép pártája, Piros pántlikája,

Arany Hosszú haja, Édes hazám fája:, Mézem édes lépe, Minden szépség képe, Mindeneknek szépe, -Ezrek között épe; Szemei ragyognak,

Mint arany hgffbgňafŕ, Aj akti mint kláfis, Hafü'fnint Vér tncü: -is,

Csücsös két almája,

Kegyes méllyé tája, Katonás lépésé,

Gyöngyös egy pár késsé, Dereka szép merő, Kalapács az verő,

Tánczos, könnyű, deli, Boldog, ki ezt leli! Ránczos a szoknyája,

De nem zubbonkája,

Gyöngyös, csinos nyaka; Csókoló ajaka;

Minden tekénteté,

Egy ember élete;

Hajnal mosolygása,

Ha névét — nyílása, Személyé élpirúl, hó az vérrel &fúl,

Ha hallgat, úgy felel, Apró falatot nyel Dtrioth azért dánom, Szeretlek, nem bánbm, fő kövér szalonnám, Etjén szép Ilonám!

Ebben a „fülcsiklándoztató és torökcsáttőgfötö .cv világi énekllábeh’’® együtt vári szinte minden, ami a rokokóból — s nemcsak abból a sajátos közép-európai változatából, amelyet Amadé versei képviselnek, hanem 3z? feredfetf style rócailkr-'bói is — átmenthető, aktualizálható. Témája a rokoíľff it%te^'öhtí téAiála: a szerelem, ä tiőí szépség; nem hiányzanak belőle a csiiMnäós foŕätíaťôk/äž’ erotika s a negédek kicsinyítések sem; a korábban csak vallásos támilkftaV ícabcsoíafba hozható ,,'alleluja” itt életközeibe kerül; a képek — mind megannyi bájos miniatűrfestmény — erősen díszítő jel- reg-tíékr de s0Háséfii'3&8éIGák-; Ŕéíh v&Triak fe témáról;' á míndfenhapri élét, körhyezet á£rő tárgyi SénMíő slaRžatoäcíit f Széŕkfežeť ismétlésekét, halmozást; ellentéteket, föko1 zásokat) alkotva — csecsebecsékként függnek-villognak a nő kedves személyén; a páros. csöngettyűkkénljpsiliqgelő párrüii.ek,. s a rövid, per-gő sorokból, áradó capricciós žena szintén díszítő és-élénkítő hatású; š az "egész verset bész'övi az a sokat emlegetett fo kókos báj, -aíné!ý yalószinűiég ňéjn köthető .egyetlen kifejézési eszközhöz: a felsoroltak együttese adja.

A versboncolás hatásromboló műveletével «citi akarom itt az olvasó műélvezetét megzavarni: ez a vers rászolgál, hogy egészében, egyetlen jelenségként-próbáljuk felfogni és gyönyörködni benne. S egyébként is: amit e vers kifejezési eszközeiről külön- külön elmondhatnák, azt — más Amade-verseket etemézwe,,^ tulajdonképpen már el$’=){" víi.'vi’Á'ab l. \.h

35 Amadé Buzgó szívnek énekes fohás^odisai (Bécs, 1735J címmel kiadott istenes énekeinek előszavából. Vö. MIT, 2. köt., ŠÍ0~. I.