Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: „...az írót mindig a közösség emeli a világ elé” (beszélgetés Duba Gyulával)
magát a szülőfalujában, csak azt az otthont már nem tudná tartósan, életének hátralevő idejére vállalni. A csehszlovákiai magyar értelmiségnek egy egész nemzedéke elmondhatná magáról, amit Ön annyira pontosan fogalmazott meg: elemi élménye, hogy húszéves koráig paraszt volt. Tanúja lehetett a kelet-közép-európai történelem egyik fontos mozzanatának, a régi faluvilág és népélet felbomlásának és átalakulásának is. Milyen tanulságokat és tapasztalatokat jelent, illetve jelenthet számunkra ez a folyamat? — Bizonyos esetekben, bizonyos történelmi helyzetekben az értelmiségi életforma lehetőségeit meg kell, illetve újra meg kell teremteni. S a mi esetünkben éppen ez történt, ami azért volt nagy tanulság a számunkra, mert e tény felismerésének folyamata párhuzamos volt nemzetiségi kultúránk újrateremtésének folyamatával. Tehát a törekvés: szlovákiai magyar értelmiségnek lenni, valahogy egybemosódott azzal a törekvéssel, hogy kultúrembernek lenni — nem föladva az anyanyelvet, de szem előtt tartva a sokat emlegetett világhorizontot is. S ha elgondolkodom azon, hogy ma már mégiscsak vannak a csehszlovákiai magyar értelmiségiek körében nemzedéki különbözőségek, akkor a mai ötvenévesek és a fiatalabbak között az az alapvető különbség, hogy az ötvenévesek nemzedéke megélte és alkotó módon, cselekvően élte meg ennek az értelmiségteremtésnek és kultúrateremtésnek minden fázisát. Tehát a saját bőrén tanult meg értelmiséginek lenni? — Igen, mondhatjuk így is. De olyan értelemben, hogy a saját lehetőségeit is beledolgozta, beleépítette ebbe a folyamatba. A későbbi nemzedékek viszont már eléggé készen kaptak egy szociális értelemben vett nemzetiségmodellt, illetve értelmiség- modellt. Hát készen éppenséggel nem ... — Dehogynem. A között például, hogy valakinek először be kell járnia a fél világot, amíg egyáltalán iskolára talál, ahol aztán tanulhat, s a között, hogy valakinek aránylag egyenes az útja az óvodától egészen a főiskoláig, gondolom, alapvető különbség van. Ezt azért a dolgok leegyszerűsítésének tartom... Am menjünk tovább. Galgóczi Erzsébet mondja egyik nyilatkozatában: „A par ászt kultúr a egy évszázadokig mozdulatlan, zárt társadalmi közösség terméke, s mihelyt ez az állapot megszűnt, szükségszerű, hogy a kultúrája is eltűnjék. És legyünk őszinték: a parasztkultúra nagyon szűkös válasz az emberi léthelyzetek gazdagságára. Ha például a népdal helyett megkapja Bachot vagy Beethovent, a mesék, példázatok helyett a klasszikus irodalmat, a hiedelmek helyett a tudományt — ismerjük el, hogy nem csinál rossz cserét.” Önnek mi <a véleménye erről a kérdésről? — Ostobaság lenne azt mondani, hogy Galgóczi Erzsébetnek nincs igaza. Nyilvánvalóan igaza van. Csakhogy azt is látni kell, hogy éppen a fiatal magyarországi értelmiség egyszerre csak elkezdett szűrtarisznyával járkálni az utcákon, elkezdett népdalokat énekelni, óriási kultusza van a parasztbútornak, a háziszőttesnek és még sok mindennek, amiben nemcsak sznobizmust látok, hanem egyúttal jelzést: azzal hogy ma már nincs szükség fonóra, nincs szükség patakban mosásra meg nincs szükség régi típusú lakodalmakra, azzal a parasztkultúra még nem halt meg. S elképzelhető, hogy a régi kultúra klasszicizálódott értékeinek ugyanúgy meglesz majd a maguk utóélete, mint mondjuk a klasszikus művészetnek megvan. Ameddig a magyar társadalomnak szüksége lesz a magyar parasztkultúra hozzáférhető, hagyományértékű maradványaira, addig élni fog ez a kultúra. Más kérdés persze, hogy Budapesten vagy másutt, ahol ezek a parasztivadékok élnek, nem fognak vőfélyes lagzikat vagy hintós lagzikat csinálni, már csak azon oknál fogva sem, hogy nincs ló. Ez természetes. De egy kultúra azzal, hogy az olyan „intézményesített” formái, mint a fonó kivesztek, nem halt meg egészen. Akkor halna meg, ha már sem életérzésben, sem anyagiasult kifejeződéseiben nem találnánk nyomát. S van itt még valami. A parasztzenét semmilyen esetben nem lehet összevetni Bach- hal. Inkább egymás mellé kellene állítani a kettőt. Ugyanis ha az egykori parasztiva
