Irodalmi Szemle, 1980

1980/2 - MŰHELY - Molnár László: Bánlaky Pál — Varga Csaba: Azon túl ott a tág világ

a látszólag szabad választáson alapuló barátságok Is kényszerpályán mozognak). Ehhez aztán hozzájárul egy viszonylag áttekinthető, megmerevedett viszonyrendszer, ami a város egészét átfogja. Ilyen körülmények közt az értékek és a szemléletmód torzulásához vezet az, hogy mindenki igyekszik minél konfliktusmentesebben, nyugodtan élni, nem kilógni a sorból (tehát megalkuvás, alázat, beszűkülés), másrészt mindenki számítón célszerű kapcsolatokat épít és ápol. Ez a magához idomító, megmerevült értékszemlélet annál veszélyesebb, mivel a nagyvárosi lehetőségek rugalmas változásaitól időről időre lemarad, nem követi a társadalmi szerkezet mozgásait, visszafogja a felépítmény visszahatását a termelő erőkre, s az „elöregedés” olyan jelenségével találjuk magunkat szemben, amelyben az egyéniség kibontakozási lehetősége minimális, tehát még az anyagi jólét sem kínál szellemi perspektívát. Az adminisztratív apparátus kaffkai világával viaskodik az, aki ide bekerülve mást akar; ambícióit csak egyetlen téren valósíthatja meg — az anyagi javak halmozásában. A bekerülő egyén személyiségmodelljének és a vidékiség modelljének illeszkedése az alábbi lehetőségekben merül ki:

— az egyén nem ismeri fel az igazságot és megelégedetten beilleszkedik;

— az egyén felismeri az igazságot, de megalkuszik vele és beilleszkedik;

— az egyén felismeri az igazságot, változtatni akar és:

a) belefárad, megtörik, gyenge

b) kiközösítik

c) visszavonul, kilép, elszigetelődik

d) kompromisszumok útján sikert ér el, de ebben felőrlődik

e) sikert ér el, elismerik.

Ez a sorrend előfordulásuk gyakoriságának mérlege is lehetne, s az utóbbi a legritkább, tehát az egyénnek, aki valami mást (újabbat, jobbat, érdekesebbet) akar elfogadtatni a közösséggel, annak erre vajmi kevés esélye marad. Pedig a siker alapja a jelenségek és az összefüggések tudatosításában s a valós távlati célokra való törekvésben rejlik.

Bánlaky szerint a vidékiséget három tényező együttese jellemzi:

1. a viszonyítási alap beszűkülése (szellemi szint és horizont valamint a tevékenységszférák beszűkülése, az értékrend torzulása);

2. a helyi hierarchia abszolutizálása;

3. a helyi értékrendhez igazodó életforma.

Az első tényezőt néhány példán keresztül lehetne legjobban érzékeltetni. Egyik: vidéki intézménybe kerül egy fiatal szakember, de új elképzeléseit nem hagyják kivitelezni, gáncsoskodnak, elhidegülnek tőle, erre ő felmond. Főnöke látszólag elfogadja, de rögtön elintézi magasabb helyen a maradását. Miért? Mert az önként távozás önértékelésre kényszerítené az ottmaradottakat, hogy vajon csakugyan olyan jő-e az a világ, amiben élnek. Sokkal jobb az ilyen embert lehetetlenné tenni, aztán mint gyenge munkaerőt elbocsátani. A másik: ambiciózus mérnőik egy idő után így vélekedik: „Egy darabig óberkodtam, de aztán meguntam. Ha nekik ez (egy újítás) nem fontos, én mit ugráljak? Amennyi a prémiumhoz kell, fél kézzel megcsinálom, a többi meg le van..Mások tanári elképzeléseiket adják el sablonos órákért. Ismét mások közel akarják vinni a kultúrát a néphez, de giccset szolgálnak fel nekik, mivel a tömeg arra éhes, s mire megnyerik a kultúrának az embereket, már nem marad erejük a célra, az értékszemlélet átformálására. Ez a típus azt hiszi, áldozatot vállalt, pedig csak saját kisszerűségét állítja — tévesen — követendő példának. A beilleszkedés tehát csak egyféleképp sikerülhet: alázatosan s feltétlenül. Az öncsalás kísértése olyan nagy, hogy sokan csapdába eshetnek. Egy jellemző példát erre Is. Fővárosi tanár vidéken nemcsak a szakmájában ér el sikereket (az ottani körülményekhez képest), dicséretet is kap; s íme: „kialakult bennem egy büszke öntudat: jaj, de okos fiú vagyok én. Sok pofont kellett később kapnom, míg beláttam: a félszemű csak a vakok között király ..

Tehát a szellemi szint és horizont beszűkülése másodlagosan az értékrend torzulásához vezet: csak az a jó, amit a kisváros elfogad és minden más elítéltetik, legyen bár az munka, kedvtelés, szórakozás vagy öltözködés. A felszíni, lényegtelen, formális jelenségek előnyben részesülnek a lényeges, tartalmi elemekkel szemben.