Irodalmi Szemle, 1980

1980/2 - Varga Imre: Boszorkányszombat (részletek egy verses Játékból)

A hangosbeszélőből a ,,for" erősebben hangzik a többi szótagnál, szinte különálló szóként. A „for”-nál a körhintában ülők felüvöltenek A forgóhinta tövében árusbódék. Emberek tolongnak

CUKORKÁS

Tessék, tessék, cukorkát!

Keserű perceit megédesíti.

UBORKÄS

Tessék, tessék, uborkát!

Esze pengéjét megélesíti.

ÁROS

Tessék, tessék, az utolsó,

itt a muzsikáló korsó.

Művészet és műszéklet.

(Már megbocsássanak.)

Hölgyek, urak,

ide, ide, mind egyedi darab.

Az egyik bódén hatalmas lantcégéres tábla:

MUSZAIOSZ ÉS TSA VERSMINTABOLT

TSA

Folyvást, folyvást, szépreményű ifiurak, arszlánok, nagylányok, daliák, kékharisnyák, ide, ide. Sírkőtulajdonosok, mindenkivel haragosok, rímtörténetre éhezők, bordalokra szomjazok, ide, ide!

Époszt, dalt személyre szabunk; plagizálunk hozott anyagból is.

Ide, ide hazafiak,

hámból kirúgott férfiak, ide, ide!

LACIKONYHÄS

Inyesmester tudja, a gyomornak mi kell.

Hozzám, Jó emberek, itt a kirántott anyanyelv.

Sajtó szósszal ízletes, laktató,

honfiú és honleány hasába ez való.

Fogyasszák, egyék, vegyék amíg meleg.

Ki elmellőz, hasa bánja meg.