Irodalmi Szemle, 1980
1980/2 - Varga Imre: Boszorkányszombat (részletek egy verses Játékból)
III. PANOPTIKUM A körhinta forgás közben egyre mélyebbre süllyed a földbe. Aztán nagy dörejjel egyszerre elmerül. Füstöt böffentve összecsapódik fölötte a föld. A magasból köteleken Panoptikum ereszkedik alá MESTER az épületbe vezet Láthatsz itt egy rímkovácsot. Versel szegény. Rágj kavicsot inkább az ő főztje helyett, s faljál vén boszorkány hajat. RlMKOVÁCS Mért tanulnék verstant, nyelvtant? Tudom remekül az elvtant. MESTER Ez meg itt a humanista. Megvárja míg jön az este, s „rálobban” a kedvesére, miért hullna kard vasára. PAPAGÁJ Föltámadt a századelő, óh Szyl Gida*, jövel elő. Mutasd föl csöpögő szived, értelmesen szálljon szavad. MESTER Nézd, ő itt a falu fia. Versbe kerülnek a fái szülőföldje határának. PAPAGÁJ Itten meg egy hetérának hites ura látható. Feje fölött ég a padlás, mégsem hagyja el a daliás és az optimista szó. A terem végi díszpálmán egy madár szónokol PACSIRTA Az avantgarderobban minden kelléket megtalálsz: türkizkék parókát, szurokszín inget és őszes álszakállt. ' Verselgető arszlán a századelőn.
