Irodalmi Szemle, 1980

1980/10 - NAPLÓ - —kszl—: A Nógrádi Képtár

hatalmas életművének egy töredéke: válogatás az ötvenas években festett vásznakból.

Nem kevésbé szép, az alkalommal is jól harmonizáló anyagot állított ki a szülőföldjével olyan szoros, költői kapcsolatban élő Bácskái Béla, aki a tárlaton szereplő hét alkotó közül az egyetlen élő művész. A többieket az utóbbi évtizedek során veszítettük el, de hogy igazi festők lévén mégsem vesztek el valójában, azt a tárlaton felvonultatott alkotásaik bizonyítják a legjobban. S a művek egyben azt is bizonyítják, hogy nem is szabad elveszniük, hiszen olyan értékeket hagyományoztak az utánuk jövőkre, amelyek állandó otthont, tartós megbecsülést, és közönséget érdemelnek, mart műveik ember- és vi- lágformálő ereje kétségtelen.

Ilyen volt a fél évszázadnál hosszabb ideig Losoncon élő és alkotó Gyurkovits Ferenc, aki különböző európai festőaka- démikat végigjárva telepedett meg a városban. Elsősorban zsánerképei, poszt- impresszionista hangulatképei őrzik festői kvalitásait, valamint az a szociális szemléletmód, amely munkásságának egyik legmarkánsabb jellemzője volt. Az aggastyánkort megért Gerő Gusztáv tájképei sem csupán színfoltjai, de jelentős értékei voltak e tárlatnak, hiszan nemcsak a tájszeretet, hanem a mesteri tudás képességeivel festette meg a Losonc és Selmec környékén élő embereket, tájakat. Cseh Lajos, a nagybányai iskolának oly alázattal, mégis egyéni módon adózó festőművész pedig az Ipoly-part szerelmese volt. Kár, hogy hagyatékának nagyrésze szétszórva, számbavétetlen kallódik valahol. Ezért is számit külön erénynek, hogy a Nógrádi Galéria egy kamaratárlatra elegendő Cseh Lajos képet felkutatott. Huba- csek Zsigmond sósam fordult meg egyetlen festőakadémián, mégis kiváló festővé képezte magát. Remek autodidakta volt, aki tulajdonképpen a Szabó Gyulával kötött gyerekkori barátságból eredően kezdett el festeni. A figuralistának indult Karéi Sup már érett művészként telepedett le Losoncon, de a táj annyira megihlette, hogy képei láttán nyugodt szívvel tekinthetjük őt Nógrád lírai festőjének. Mert hogy losonci évei alatt elsősorban tájfestő lett, a természeti szépség lenyűgözött- je.

A hét művész több mint száz alkotásának együttes kiállítása képzőművészeti eseménynek, igazi csemegének, és nem

utolsósorban egy új képtár kitűnő indulásának tekinthető, bizonyítéknak; hogy a Nógrádi Galéria megalakítása korántsem az öncélú városiasodás ügyét, hanem mindettől függetlenül a képzőművészet, a hatékony esztétikai nevelés, az értékmegőrzés ügyét szolgálja. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy az elképzelések szerint, küldetésének megfelelően dolgozik majd a jövőben, ős önmaga lokális szerepkörén túlmenően, bevallott szándéka szerint a meglevő, és majdani értékeket vonultatja fel a közönség előtt. Egyúttal közönséget is teremt. Külön erény, hogy a Nógrádi Képtár állandó Szabó Gyula tárlatot is nyitott, melynek képanyagát rendszeresen cserélik majd, s így lehetőség, fórum nyílik arra, hogy a közel tízezer Szabó Gyula festményt és grafikát folyamatosan megtekinthessük. Izgalmas eseménysorozat lesz. Hosszú évekig eltart és mi sem természetesebb, hogy a Nógrádi Galéria termeinek nagyobbik részében rendszeresen váltogatják majd egymást a hazai képzőművészetet ugyanilyen következetességgel bemutató kiállítások.

— kszl —