Irodalmi Szemle, 1979

1979/10 - MŰHELY - Soóky László—Cuth János: Két vélemény egy könyvről

KÉT VÉLEMÉNY EGY KÖNYVRŐL

GRENDEL LAJOS: HŰTLENEK

„Csak arról Irhatok, arait ismerek, s amit ismerek, azt szeretném még alaposabban megismerni” — írja önvallomásában Grendel Lajos. A fiatal író első kötetének novelláit (elbeszéléseit) elolvasva úgy érzem, hogy a fenti idézet alapmotívuma Grendel írásművészetének. Úgy tűnik, élményanyaga sokrétű, megalapozott, építhet, sót építkezhet rá. Amíg közvetlen, (valószínűleg) átélt élménysort dolgoz fel jó nyelvi érzékkel /Tantörténet, Samuka, Tizennyolc nap, Tanügy), szinte a dokumentum hitelességével ismertetve a történetet, nem lép túl a szépprózánkra jellemző „lírai emlékező próza” határain. Nem lep meg, és nem villanyoz fel, nem ad újat és nem kényszerít a dolgok átgondolására. Ez annál js inkább bosszantó, mert a kötet legerősebb írása, a Kövületek is láthatóan közvetlen élményanyagra épül, és mégis mindazzal a többlettel értékesebb, amit az előzőekből erősen hiányolok. Azt hiszem, hogy ez a Kövületek-lorma, írói szemlélet, vagy ha úgy tetszik: stílus lehet Grendel kialakuló írói arculatának legmarkánsabb jegye! A kötet további írásai, a Mire lehull a hó, a Széphistória, az Egy este Amerikában, a Valami történni jog, valamint a címadó Hűtlenek tudatosan építkező, tisztán látó alkotói szemlélet termékei, amelyek messze túlnőnek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar elsőkötetes prózakísérleteken. Nemcsak tisztaságukkal, nemcsak szemléletmódjukkal, nemcsak formaíiyelvükkel, hanem elsősorban azzal, hogy következtetnek, és következtetéseket vonnak le, hogy véleményt nyilvánítanak és vélemény nyilvánításra késztetnek. Sajnálom, hogy a kisregénynek (vagy talán regénynek?) induló Hűtlenek írása közben a szerző megtorpant, hiányolom az írás folytatását, tovább építését. Azért nem szóltam eddig a Nászúton című írásról, mert sem minőségében, sem igényességében nem éri el az őt körülvevő novellák színvonalát. Ez azonban csak nagyon keveset von le az egész kötet értékéből. Grendel a szakma ismeretén és az írói tehetségen túl rendelkezik azzal az egyre ritkább bátorsággal, hogy meri vállalni a származását, valamint a kockázatos egyes szám első személyt: önmagát, önmaga múltját, jelenét és (jelzésszerűen) a jövőjét js. Nem harsány, és mégis magabiztos, nem önmutogató, és mégis jelen van. Az önfegyelem fiatalos hiánya még itt-ott látható műveiben, de amennyiben a későbbiek folyamán felvállalja az írói munka súlyos fegyelem-kényszerét, írásai tiszta, salakmentes prózává kristályosodhatnak ki.

Summázásul csak ennyit: Grendel Lajos első kötete felrázó nyeresége lehet hazai magyar prózaírásunknak.

Soóky László

Azt a napot, amelyet a Hűtlenek olvasásával töltöttem, a naptár közönséges hétköznapként jelölte, így nyilvánvaló, hogy ünnepélyes hangulatom magának az olvasmánynak, Grendel Lajos novelláskötete hatásának tulajdonítható. Azóta az élmény letisztult bennem, de nincs, ami hűtené lelkesedéstől forró toliamat, legfeljebb az, hogy a szerző fiatal, s ezért nálunk szokásos okokból csak patikusmérleggel mérhető számára az elismerés. Ha könyvét ötvenéves fejjel tette volna elénk, abban az esetben egészen más lenne a reakció.

E kötet írásaiban sokféle hatást ki lehet mutatni. Soraiból érezni többek közt a He- mingway-élményt, de ugyanakkor a magyar klasszikusok hatását is. Ezek a jegyek azonban (kivéve a Nászúton című novellában), nem játszanak nála meghatározó szerepet.

Grendel novelláinak a magvát csaknem minden esetben a gyermekkori élmények vagy azok szubsztanciái alkotják. Mivel rendkívüli érzékenységű íróról van szó, teljesség-