Irodalmi Szemle, 1979

1979/10 - MŰHELY - Kendi Mária: Téllel ijesztgető, elaltató, Ó-egyiptomi szerelmes, lázadó ének, Álomfejtés (versek)

Ó-egyiptomi szerelmes, lázadó ének

Öt-hatéves koromban álmodtam: kézenfogva futottam anyámmal. Lep^ kék voltak meg virágok, a nap pirosodott, zöld volt a levegő, talán a Hegy is kékleít. Rögtön tudtam, hogy erre mindig emlékezni fogok. Talán újra is álmodtam, de biztos szürkébben. Azóta jópár álmomról azt hittem, hogy azokat sem felejtem el soha. De elfelejtettem. Až az első is megfakult.

Igaziból sosem repültem anyámmal. Csak az autóbusz után szaladtunk. Régóta tűnődőm azon: vannak-e anyámnak szárnyai?

Nekem, még csak a helyük latszik. Kislánykoromban azt mondta nagyanyám, hogy majd kinőnek.

Ő már nem is igen bírna repülni. . . Meg a levegő is meg a víz is meg a föld is restellné, ha nagyanyámnak repülni kéne. Mert a másik nagyanyám, aki már meghalt, fiatalasszony korában mindig kannamosót szedett a tehénnek a véki tóban, s a reumától kétrét görnyedt. Élni se bírt szegény, nem még repülni!

Én mindennap meglesem a szárnyaimat. Ott a lapockáim fölött. De nincsenek, csak a tükörben. Letörve, megkopasztva. Ropogósra sülve.

Tálal az anyósom.

Álomfejtés

Ha gondolkodás közben megsimogatsz, az egész nem ér semmit.

Ez lehetne bók is — neked.

Megálmodtam, hogy hiánytű leszek.

Húszéves arcodon átütött, egyre láthatóbban ütközött ki a mostani. Kárhozottak ők, mert bennük él a világ, s nem kívülük.

Minden kofa életszagú.

Az adás-kapás miatt.

Almos röghöz közelítő, istenéhez kötött.

Megjelentem egy öngyilkos költő-kislány mögött.

Az álomból holdjármű hiányzik.

De te maradsz az idők végeztéig.

Együtt kószálunk a titkos, drága zugokban.