Irodalmi Szemle, 1979

1979/10 - Duba Gyula: A nemzetiségi író egy napja (szatíra)

magát. Esetleg tartalékos, semmiképp nem igazi harcos alkotó, tartalékos, akit nagy szükség végveszély — esetén mozgósíthatnak és behívhatnak, hogy a frontokon megritkult, valódi harci alakulatok pótléka, feltöltő eleme legyen.

Mert ismeri ugyan a birodalmat, de hogyan?

Nem iilásképp, mint felületesen. Öt már a bogárlét nem engedi el: mászni a dolgok felszínén. Hernyólétét is mondhatunk: araszolni a tények és jelenségek bőrén, héján, sima lapján vagy érdes hámrétegén. Nézzük, hogyan is állunk a birodalommal! írónk kezében 'könyV: Nisard Dezső Tanulmányok a Renaissance és a Reformátió korából, Erasmus, Mórus Tamás, Melanchton. Fordította: Vajda János. Kopott, de formás, meggy- szín könyv, kiadási éve 1875; szinte érződik rajta a múlt század második felének keser- nyésáége. Nézzük a kiadót: a Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Hivatala. Sárgult lapjai arról az időről üzennek, amikor a Bach-korszak lidércének lassú kimúlásával a nemzeti tudományos és szellemi élet mohón rávetette magát a kor világkultúrájára, hogy anyanyelvén maradéktalanul magáévá tegye. Az Akadémia Kiadója sorozatban adja ki a legszínvonalasabb történeti, szociológiai, filozófiai és gazdasági műveket. Olvasnia sáiii1 kell; hogy külseje, betűi formája, ajánlásai és Előszava kielégíthetetlen szellemi éhségről, tudásra és önmegvalósításra törő, gazdag korról beszéljenek. Írónk képzelt birodalmában helye van, mint könyvnek — nagy költő fordította — s témájának egyaránt. De mit tudna még róla mondani? Erasmus, Mórus Tamás, Melanchton halványan hunyorgó csillagok az ő tudata egén, felidézik a késői középkort, az újkor hajnalát, ;a reformáció eszméinek, erkölcsének és magatartásformáinak kusza vázlatát. S; tovább? Nincs tovább. Tudja, ki volt Mórus — nagy utópista —, sejti, mit akart, de nem él:ber)ne, hogy mit mondott, miért tette, amit tett, hogyan érvelt, nem érzi gondolatai' súlyát, .soha. nem mérte le mélységeit és már aligha méri is le, mert az idő rövidre szar bott. (Mellékesen: gazdálkodni sem tud vele!) Számára Mórus Tamás — és Erasmus, és Melan,chton és a. többi sokezer tr-r csukott könyv, melynek csak a címlapját ismeri, mert eddig még nem volt ideje belelapozni. [S már most elárulhatjuk, hogy Nisard könyvét, megveszi,; hazaviszi, de ebbe sem lesz ideje belelapozni, később lesz íóla szó, hogyan, s iniért?) Nem kevésbé' a birodalom.i . A nagyszerű birodalom is csak neiyek,; címek,,; hús-vér nélküli alakok, áttetsző szellemi figurák és lebegő papírvárak országa,, nincs élet mögöttük, csupán fogalom-kivonatok, egyébként egysíkúak és merer yelí, jn^pt,;azi ikonpk szentjei, a beleélés lehetősége és a megértés energiája nem mozgatja őket^ létük esetleges, nem szükségszerű: számára titkok maradtak, nem tudja, mit akartak, miért éltek, s főleg hogyan kellene belőlük tovább éltetni azt a szikrát, amit öröknek hiszünk; nem folytatja őket, mert ismeretlenek, pontosabban alig ismerősök, s ha elfordulnak tőle, arcuk azonnal elmosódik emlékezetében, csak a nevük és a ru* hajuk, adataik — élménye övé, a lelkűk nem, mert azt nem képes megközelíteni. Ezért sokat emlegetett birodalma a halott adatok tere, élettelen vidék, ahol nem a bizonyosságra, épülő hit a szervező erő, hanem csupán a felületen mozgó sejtés és a mélységre sóvárgó, gyámoltalan beleérzés építkezik — szükségszerűen légvárakat.

Innen a dráma, a kicsinység drámája. Írónkra hiába néznek a könyvespolcokról csillagvilágok és sziporkázó üstökösök, mélyebb hatás nélkül szórják rá gazdag fényüket, nem ragyog fel maga is általuk. Nagylelkűen megcsókolják, de ő nem termékenyül meg általuk, csak a vágyait növelik elviselhetetlenné: érintésükre meddő marad. Megveszi a könyveket, mert kellenek otthon, ha egyszer ráér, akkor kéznél legyenek, ha szüksége lesz rájuk, ott legyen minden a könyvespolcán, a birodalom minden alkotója, hogy biztonságban érezze magát, alattvalói kéznél vannak, kínálják szolgálataikat, csak le kell venni őket a könyvespolcáról, s máris olvashatja őket. Tenné, ha nem lenne meddő, hogy megtermékenyüljön. (Mindezt ő Is tudja: nemcsak meddő, önáltató is!) Ezért más könyveket is megvesz, sok könyvet vesz, megnyugtatják, hogy megvannak és bármikor előveheti őket — ha szüksége lenne valamelyikre! —, régi lexikonokat és kézikönyveket, a Műveltség Könyvtára köteteit és akadémiai kiadványokat, történelmet, filozófiát, biológiát, csillagászatot, ásványtant és irodalomelméletet, könyvespolcaira gyűjti egy nagyformátumú polihisztor teljes szellemi fegyvertárát, annak a balga hiedelemnek a jegyében, hogy egyszer szüksége lesz rájuk s akkor meglegyenek, kéznél legyenek, megnyugtatja és biztonságot ad neki ez az érzés, a könyvek birtoklásának tudata; s nemcsak a könyvet érzi magáénak, hanem a tartalmát is, nemcsak az író nevét és adatait véli ismerni, hanem a korát és a lelkét is, nemcsak élete felületes;