Irodalmi Szemle, 1979

1979/9 - ÉLŐ MÚLT - Pomogáts Béla: Költészet és ellenállás

lyekben Radnóti Miklós verseivel és bírálataival szerepelt, csak megbecsülést, erkölcsi tőkét tudtak nyújtani, a megélhetést valamely polgári pályán kellett volna megteremtenie.

A létében fenyegetett költőt nem vértezte rang és hivatal, nem óvta hatalom. Saját fegyvereivel kellett védekeznie. Oltalmat keresett a szerelemben, szelíd idillt szőtt egy budai kert köré, versekben talált menedéket és igazolást. Az irodalom sok mindent pótolhatott, benne próbálta megszerezni mindazt, amit mostoha kora megtagadott tőle: a biztonságot, nyugalmat, rendezett életet. Az önmegvalósítás igénye az irodalom köré épült, az élet rendjét és menetét az irodalom eszméje hatotta át. A vállalkozásokat a klasszikusok mértéket adó igényessége szabta meg. A pontosan, tisztán végzett munka, a mesterség tökéletes ismerete biztonságot szerzett, a személyes üdvösség forrása lett. Az irodalom ebben a felfogásban életformát és normatív rendszert jelentett, amely lehetővé tette a védekezést és az ellenszegülést. A humánus élet eszményét hirdette a barbár világban, a fasizmus fenyegetései között.

Az irodalom fogalma ebben az értelmezésben túlnőtt hagyományos határain. Nem pusztán önkifejezést vagy szolgálatot jelentett, hanem erkölcsöt, emberi tartást, a humánus élet egy lehetőségét és változatát. Radnóti Miklós számára pedig szinte mindent: menedéket, hivatástudatot, etikát, végül az ellenállás fegyverét. Az embert, a polgárt meg lehetett fosztani köznapi örömeitől, munkájától, attól, hogy betöltse tanári hivatását, amelyre hosszú évek egyetemi tanulmányaival készült, végül szabadságától és életétől is. Az írót azonban nem lehetett sem megalázni, sem kifosztani. Amit elraboltak tőle, mindent visszaszerzett egy másik közegben: az irodalomban, a műhely és a vers lett legbiztosabb tulajdona. Vajon véletlen-e, hogy az emberi személyiség ilyen körülmények között az irodalomban keresett beteljesülést? Az alföldi táj és a budai otthon után az irodalomban épült fel az a békés és boldog Árkádia, amelyre a költőnek, a viharok között, oly nagy szüksége volt.

Igazi „poeta doctus” módjára dolgozott. Műhelymunkája, fordításai, költői nyelve és stílusa. Ö maga Is vállalta a „tudós költő” szerepét. A költői műhelyben igaz hivatást talált, amely nem kis mértékben a lelkiismerettel és felelősséggel végzett munkából nyerte erkölcsi erejét.

Az irodalmi alkotás: a fogalmazás erkölcsi kényszere a szellemi ellenállás rendjébe igazodott. Radnóti sokszor érezte magányosnak magát, valójában mégsem volt egyedül. A magyar irodalom antifasiszta egysége éppen a háborús években, különösen a német fasizmus sztálingrádi veresége után bontakozott ki igazán. A szellemi és politikai ellenállás, a szerveződő nemzeti felszabadító mozgalom ekkor azon munkálkodott, hogy a végső veszélyben levő ország minél hamarabb szakítson a fasiszta hatalmakkal, s elinduljon a demokratikus átalakulás felé. Illyés Gyula a Magyar Csillag „szekértáborába” gyűjtötte össze a különböző irányzatok híveit, a népi, a polgári humanista és a szocialista irodalom képviselőit. A népi írómozgalom szárszói találkozóin erőteljes antifasiszta egységfront jött létre, s még a kormány által szervezett 1943-as lillafüredi írótalálkozó is a háborúellenes tiltakozást szólaltatta meg. A Népszava körül gyülekező szocialisták szervezték meg a „munkásírók” mozgalmát, amely ugyancsak szerepet kapott az antifasiszta egység kialakításában.

Kommunisták, szociáldemokraták, népiek és haladó polgárok fogtak össze azért, hogy az országot kivezessék a háborúból és szembefordítsák a fasizmussal. Megalakult a Magyar Munkaközösség, majd 1941-ben a Történelmi Emlékbizottság. 1941. október 31-én népi tüntetéssé vált Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjának megkoszorúzása. A Népszava 1941-es karácsonyi számában széles körű egység sorakozott fel a háború ellen. 1942. március 15-én a Petőfi-szobor megkoszorúzását követte erőteljes antifasiszta tüntetés. Megjelent az illegális Szabad Nép, megalakult a Békepárt, majd a fegyveres nemzeti felszabadítási mozgalom, amelyet Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János altábornagy vezetett. Az illegális kommunista mozgalom partizánakciókat szervezett a fővárosban és az ország ipari körzeteiben. Az ellenállás életjelt adott, és reményt ébresztett azokban, akik magányosan próbáltak szembefordulni a fasizmus pusztító hatalmával.

Radnóti Miklós maga is az antifasiszta irodalmi egységhez tartozott. Ö és barátai, az egykori „szegedi fiatalok” tevékeny szerepet vállaltak az ellenállási mozgalomban, a nyilvános demonstrációk szervezésében. Hont Ferenc a kommunista párt megbízásából antifasiszta jellegű szavalóesteket és színielőadásokat szervezett. A költő lelkesen élte