Irodalmi Szemle, 1979
1979/9 - ÉLŐ MÚLT - Pomogáts Béla: Költészet és ellenállás
Pomogáts Béla KÖLTÉSZET ÉS ELLENÁLLÁS Magyarországon, de talán egész Kelet-Közép-Európában: a lengyelek, csehek, szlovákok, délszlávok és románok között, a költészet sohasem pusztán irodalom. Hagyományosan több ennél, a haladás és a nemzeti függetlenség letéteményese, amely népek vágyait, törekvéseit fejezi ki, közösségi gondokról tesz vallomást, s ha kell, szellemi hazát teremt. Nagy költőink: Balassi Bálint, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János és Ady Endre ezzel a közösségi felelősséggel és hazát teremtő szándékkal hajoltak a papír fölé. Közéjük tartozik Radnóti Miklós, a két világháború közötti magyar költészet tiszta egyénisége is, aki a versből, az anyanyelv tündöklő szavaiból, a költészet gyengének tetsző, mégis mindennél biztosabb anyagából építette meg az antifasiszta szellemi ellenállás nagyszerű őrhelyét. Rövid életét tragédiák fogják körül, mintha természet és történelem versengett volna, melyikük pusztítsa el. A vértanú halál, amely az elhurcoltatás és rabság végső állomásán várta, a történelem bűne volt. Pontosabban évszázadunk sötét és kegyetlen barbár, ságáé: a fasizmusé. De születése sem volt zavartalan: két halott mellől érkezett. Hetven éve: 1909. május 5-én jött világra Budapesten, születése édesanyja és ikertestvére életébe került. Lírai önéletrajzában: az Ikrek havában számolt be arról, hogy mennyire megrendítette később a születését kísérő kettős tragédia. Valósággal megmérgezte a tudat, hogy életét két halottal kellett megváltania. Családja kispolgári körülmények között élt, nemcsak az árvasággal, ezekkel a körülményekkel is meg kellett küzdenie. Alig volt tizenkét éves, midőn édesapját is elveszítette: nevelőszülőkre szorult. Anyai nagybátyja, egy módos textilkereskedő fogadta magához, s gondoskodott neveltetéséről. Ady ezekben az években vált az ifjúság bálványává, a verselgető diákok mesterévé. A tizenhat esztendős Radnóti Miklós is az ő vonzásában kereste saját hangját, költői feladatát. Hasonló korú verselő diákokkal kötött barátságot, lázadó szellemű diákönképzőkörökben talált közönséget. Első versei igazából hangpróbák voltak, még nem tudta, merre kell tartania. Hamarosan új irányba fordult, új eszményeket követett. 1927-ben kereskedelmi érettségit tett, és gyámja kívánságára a csehországi Liberecbe utazott, hogy az ottani textilipari főiskolán folytasson tanulmányokat, mielőtt állást vállal a nagybácsi nagykereskedésében. Egy esztendőt töltött a cseh kisvárosban, egyénisége és tehetsége mindenképpen fejlődött ez alatt az év alatt. A húszas évek második felében idehaza az ellen- forradalom konszolidációja folyt, gróf Bethlen István konzervatív kormánya örökkévalónak látszott, és minden változásra törekvő igényt elnyomott. Még közeliek voltak az 1919-es forradalom leverésének és megtorlásának eseményei, elevenek az emlékei. Csehszlovákiában ezzel szemben polgári demokratikus rend uralkodott, erősek voltak az ellenzéki pártok, közöttük legálisan működött a kommunista párt. A csehszlovák demokrácia szabadabb levegőjében bátrabban fejlődhetett a munkásmozgalom. Radnóti Miklós lázadó szelleme otthonosan érezte magát ebben a világban, a nyílt politikai viták, munkásmozgalmi demonstrációk között. A főiskolán és a városban, munkások és fiatalok között szocialistákkal ismerkedett. Baloldali lapokat olvasott, csehszlovákiai * Elhangzott Liberecben 1978. áprilisában a textilipari iskola ünnepségén. Közlésével Radnóti Miklós halálának 35. évfordulójára emlékezünk. — A szerk. RADNÓTI MIKLÓSRÓL*
