Irodalmi Szemle, 1979

1979/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Varga Imre: Argonauták bédekkerrel és konyakospohárral (útlnap-ló)

— Igen. Már összeépült Pozsonnyal.

— A grúzoknak is van Racsájuk, s az is bortermő hely — dicsekedtek a srácok. Ojabb pohár ürült a közös Racsák tiszteletére.

A gyümölcspiacon járva másféle ismeretekkel kerültem kapcsolatba.

Láttam hogy két húsz év körüli fiú hosszan bámul utánam. Aztán odajöttek hozzám.

— Venger? — kérdezték. Külön magyarázkodás helyett rábólintottam. Farmernadrág, napszemüveg, szafári és rágógumi van-e eladó? — ez volt a második

kérdésük, más esetekben tüstént az első, a bemutatkozás helyetti.

így kerültem ismeretségbe egy miniszoknyás grúz kislánnyal a zsúfolt autóbuszban. Nincs farmer eladó? Sebaj. Beszélgettünk. Egy megállóban egészen hozzám taszították. Elmosolyodott, és bemutatkozott. Éreztem közben lélegzetének szagát: sült tengeri halak jutottak róla eszembe. Mondott még valamit. Ráztam a fejem: Nyepanyimáju. Rámmo- solygott, majd leszállt.

Elneveztem öt Médeiának. Aznap ő volt a negyedik, akit ilyen névre kereszteltem. Aki lány az utcán jártomban-keltemben megtetszett, mindegyik ez/ a nevet kapta. Az idült névadó a mediterránum ege alatt is talál alanyokat magának. Egy-egy járdaszélen vagy büfé előtti sorbanállás közben rámvillanó női mosoly után tüstént Jaszón- nak éreztem magam. Büszkén gondoltam Tatratour feliratú sárga golyőstollamra. Aztán az jutott eszembe, hogy jó lenne elajándékozni valamelyik Médeiának.