Irodalmi Szemle, 1979

1979/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Móser Zoltán: „Minden dolgok változnak” (riport)

rását. A Napisten tisztelete bontakozik ki előttünk. Amint megcsillan a nap karimája, lángralobban a farakás, felzendül az ének s megkezdődik a szertartásos tánc.

Barslédecen kb. 35 évvel ezelőtt még divatban volt az ún. hajnalégetés”, melyet szeles időben a Hajnalkertben végeztek. Lakodalmak alkalmával éjfélkor vacsoráztak s hajnalban a vőlegény házánál zeneszó mellett zsuppokból tüzet raktak, azt dári- dózva körültáncolták.”

(Ethey Gyula dr.: A zoborvidék múltjából. 1936. Nyitra)

— Gergely-napkor gyermekkorában szoktak-e köszönteni?

— Jaa, akkor igen: Balázskor, Gergelykor... Én is csináltam három esztendeig. Az volt a kántortanitónak a javadalmában az a kantációs dolog. Mink azt csináltuk: Balázskor, Gergelykor, karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor és mindenszentekkor, Gergelykor ezt énekeltük:

„Szent Gergely doktor napja,

Híres tanítónknak az ő napja,

Régi szokás szerint menjünk Isten szerint iskolába.

Ide mostan tehát,

Ki-ki maga fiát elküldheti.

Itt a Szentlélekben és jó nevelésben művelheti.

Szerelmes öcséim,

Ki lesztek társaim, gyertek el már.

Jó mesterünk vagyon, kit Isten megáldjon, ő minket vár."

— Szent Balázskor pedig azt énekeltük, hogy:

„Szent Balázs püspök napja, híres tanítónknak az ö napja,

Régi szokás szerint, menjünk Isten szerint iskolába.

Adjanak ludat, hadd mutasson utat iskolába.

Adjanak kakast, hadd kaparjon garast papirosra.

Macska van a szalonnán, kergessék el azt onnan,

Szegjenek egy jalatot, nekünk is egy darabot.”

— Ezt énekeltük házról házra. És tojást, diót, mákot, pénzt is szoktunk kapni. Ha már megtelt a kosarunk, elvittük haza, utána még mentünk.

— Dudára emlékszik-e Miska bácsi? Mikor látott utoljára itt a faluban?

— 1910-ben még táncoltam dudára, lakodalomban. Azóta nem tudok dudát.

— És furulyára?

— Volt a faluban, de már meghaltak, akiknek volt furulyájuk.

— Citera?

— Most citera sincs, de a szomszéd falvakban van citera erre Nyitra felé.

— Dorombot látott-e valakinél?

— Dorombot? Nekem is volt. Sátor alatt vettem — akkor még volt —, amikor elmentünk bucsára valahova.

— Okarina is volt itt valamerre?

— Igen, volt. De hát meghalt a háborúban az a gyerek, akinek volt. Hát... kifogynak ezek az emlékek mind.

III

\

„MINDEN DOLGOK VÁLTOZNAK”

Amikor először jártam fent a Zoboralján, azzal a kívánsággal jöttem el: bárcsak fel lehetne újítani az épp eltűnőfélben lévő szentiványi tűzugrást! Hisz a régiek közül még