Irodalmi Szemle, 1979

1979/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Móser Zoltán: „Minden dolgok változnak” (riport)

— bevették a nótába. (Azt, hogy „Hojeda, hojeda”, azt egy kiáltotta el, aztán megint rákezdtek.)

— Miért az újvári toronyról daloltak?

— Valamikor az úgy volt, kérem, hogy Érsekújvárra is kellett menni robotolni innen, mert az érsekségnek ott is volt birtoka, és oda kellett menni.

INTERMEZZO II

Lédecen már a „Hojeda” dallam s a szöveg is felejtődni látszott, amikor Jókai Mária, ghymesi tanítónő — aki a Zobor vidéki folklór lelkes gyűjtője, kutatója, sőt régi szokások megújítója — ráakadt egyik adatközlőnél egy nagyon szép dallamra. Az ő gyűjtésének szövegét adjuk itt közre, azzal a kívánsággal, hogy jó volna mielőbb dallamlejegyzéssel együtt megjelenve látnunk.

1. Hojeda, hojeda, Varga Mária, Horváth János hője.

2. Szóval mondja Varga István: Barátom ne vedd el az én régi szép szeretőm!

3. Oh bimbó hajfonó, gyöngyarany koszorú, már elválok tőled.

4. Valid ki, szivem, valdd ki, mind hegyen, mind völgyön, mind gyönge gyalogúton.

Valamit mondanék, hogy ha meg nem bánnád, hogyha valamikor szememre nem

hánynád.

Ne félj te éntőlem, mond meg csak énnékem, hisz én azt teneked szemedre nem

vetem.- + ~

Magas az újvári torony, Aláesett az ustorom.

Adja fel kedves galambom, Kinek orcáját csókolom.- + Varga Mári egyezerbe, Beleugrott a tengerbe.

Molnár István kifogta őt, Szivéhez szorította őt.

Gyere Mári az ölembe, Hadd öleljelek kedvemre.

Mezei virágot szedtem, Ékes bokrétát kötöttem.

Zöldüljön ki ez a zöldág, Ez a zöldülő szőlőág.

— Miska bácsi, szent Ivánkor nem volt itt tűzgyújtás?

— Nem, az már elmúlt. Lakodalmakkor még tüzeltek azokkal a zsuppokkal a lakodalmak hajnalán. Szent Iván napjához más emlékek fűződnek, mindenféle babonás dolgok: akinek meghalt a gyermeke, azi nem akart cseresznyét enni. Erre emlékszem.

„Szent Iván a korán elhalt gyermekek mennyei pártfogója. Sokfelé máig élő hagyomány ugyanis, akinek már van elhalt gyermeke, Szent Iván napja előtt nem szabad idei almát, vagy más gyümölcsöt ennie. Az a hiedelem lényege, hogy ezen a napon a Mennyországban Keresztelő Szent János gyümölcsöt, mannát osztogat a gyermekeknek. Akinek anyja idelenn már evett, annak azt mondja: te nem kapsz, a te részedet megette anyád!”

(Bálint Sándor)

— Lakodalmakkor reggel gyújtottak tüzet?

— A „Hajnalt égették”, úgy nevezték. Hajnalban elkezdték hordani a zsuppot a község valamelyik utcájára, terére, odavitték, meggyújtották, és égett. — Az volt a pogány szokás, áldozat, vagy micsoda, ennek nevezték. Banda is volt ott, és ezeket a lakodalmas dalokat énekelték, és aki későn jött, azt lefektették a zsuppra, és „rápucoltak”! Aztán mindenféle komédia járult még hozzá.

„Barslédecen az egyik érseki puszta neve: Hajnalgyep, de van Hafnalkert is: kora hajnalon megfelelő tisztás erdei gyepén, vagy szűkebb családi körben a kertben köszöntötték a hegyek ormán felbukkanó napkorongot, mint minden életnek for-