Irodalmi Szemle, 1979
1979/9 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Móser Zoltán: „Minden dolgok változnak” (riport)
— Tudok szlovák béresektől tanult nótát is! Egybe jártunk fosztani meg mindenübe munkába a szlovák gyerekekkel a grófhoz... Mikor 14 éves voltam, a gróf hivatott. Mert a mi grófunk, az a Forgács gróf olyan volt, hogy nem nősült meg, hanem csak szeretőket tartott egy hónapig. A környék faluiból jöttek hozzá egy hónapra. Volt szerzőnője. Aki szerezte. 400 koronát kaptak egy hónapra, és egy hónap után már mehetett, és megint jött más. Az igy volt sorba! Megmondom ahogy igaz volt! 14 éves koromba engem is hivatott! Hogy más nem kéne neki, csak megtapogatni. Olyan gróf nincs, aki a testemhez tegye a kezét! — Aztán mit csináltak azok a lányok? — Hát férjhezmentek! A pénz férjhezvitte őket! — És azoktól a béresektől milyen szlovák éneket tanult meg? — A „Virágvasárnapi ének”-et: 1. Zelená je zelená, a na vrchu červená, zelená je vŕba zavíjaná, od javorov pozelená. 2. Dajte nám čie toto nový dom pod oprietym polenom, s posuchami pokryty, a sližami pobitý, zelená je vŕba zavíjaná. 3. Dajte nám dajte, malúvane vajce, a keď nám ne dáte, budeme vam črepi droat, a okná vybíjať, nedáme vám detom spat, zelená je vŕba zavíjaná. (Nyersfordításban: 1. Zöld a zöld / tetején meg piros / zöld az összekötözött fűzvessző / a jávorfától zöldes. // 2. Mondjátok meg nékünk, Kié ez az új ház? / fadúcokkal megtámasztott, / lepénnyel fedett, / mákoscsíkkal díszített / zöld az összekötözött fűzvessző. II 3. Adjatok, adjatok / Festett tojást! / ha nem adtok, akkor / ledobjuk a cserepeiteket / kitörjük az ablakaitokat, / nem hagyjuk aludni gyermekeiteket / zöld az összekötözött fűzvessző.) — Ez volt a „villős ének”. — No magyarul is: „Villő, villő selyemsátor, Várj meg villő, várj meg, Hagy vegyem rám gyolcsingem. Kirelaiszom, krisztelajszom, Siskó megétt ill egy asszony: Adjanak tojást...! Es ha nem adnak tyukmonyat, Egye meg a vén jarkast” — És milyen tojást adtak, hímeset? — Dehogy. Nyerset. — Sorba járták a falut? — Persze. Én most is mennek. — Egyenként nem jártak? — Jártunk egyenként is, mindenki a rokonjához: a szlovák béresek ős azoknak a lánykái szlovákul énekelték, a magyar apróságok meg magyarul. De hunn vannak ezek, drágáim?! Látják az arcomat? 88 éves koromra?! Már tönkrement az arcom.
