Irodalmi Szemle, 1979
1979/9 - Duba Gyula, Csák Gyula: Búcsú Emil Boleslav Lukáčtól
Búcsú EMIL BOLESLAV LUKÄČTÔL A Magyar írók Szövetsége, az egész magyar írótársadalom és a magam nevében őszinte fájdalommal tisztelgek Emil Boleslav Lukáč koporsója előtt. Mi, magyar írók átérezzük a szűkebb család, a szlovák írótársak és a szlovák nép gyászát. Átérezzük és osztozunk benne. Szerettük és tiszteltük Emil Boleslav Lukáčot. Kifejezésre juttatta ezt a maga elismerő, magas kitüntetésével a magyar kormány és kifejezésre juttattuk mi, írók is, valahányszor alkalmunk volt a személyes találkozásra. Tiszteltük és nagyra értékeltük eredeti, költői alkotómunkásságát, amellyel hazája irodalmi értékeit gyarapította. Tiszteltük és nagyra értékeltük ugyanakkor műfordítói munkásságát, amelynek révén — egyebek között — a magyar irodalom értékeit is eljuttatta a szlovák olvasóhoz. Egész életével kimagasló példaként mutatta: miképpen kell íróként, szellemi emberként szolgálni saját hazája ügyét és a népek közötti barátság ügyét. A sors mindig keményen bánik azokkal, akik igényesen akarnak élni. Gyakran meg kellett küzdenie Emil Boleslav Lukáčnak is azért, hogy a maga költői, humanista, szociális eszményeit érvényre juttassa. Ügy marad meg emlékezetünkben, mint aki bátran küzdött, amikor kellett s úgy marad meg emlékezetünkben, mint aki lebilincselően bűbájos ember tudott lenni, amikor lehetett. Keserű tény, hogy végleg elment közülünk és nem láthatjuk többé Budapesten. A szlovák írótársakkal együtt mi is őrzői és ápolói leszünk nemes szellemi hagyatékának. Béke poraira. Csák Gyula, a Magyar írók Szövetségének titkám
