Irodalmi Szemle, 1979
1979/9 - Duba Gyula, Csák Gyula: Búcsú Emil Boleslav Lukáčtól
Emil Boleslav Lukáč 1900-1979 Tíz évvel ezelőtt közöltük az Irodalmi Szemlében remek önéletrajzi esszéjét (Az én tanítóim), melyben fiatalkori eszmélkedéséről rajzol átfogó képet, és amelyben emléket állít Klaniczay Sándornak, a Selmecbányái gimnázium egykori tanárának, akj Lukáč vallomása szerint a legnagyobb hatású tanítója volt. S nemcsak a latin és magyar órákon, hanem a történelmi jelentőségű Petőfi Önképzőkörben, sőt ezen is túl az iskola könyvtárában, ahová az irodalmi érdeklődésű és költői tehetséget mutató Lukáčot maga mellé vette kisegítőnek. Lehetővé téve így, hogy magyar nyelven — „aránylag jó fordításokban” — válogatás nélkül elolvassa és megismerje a világirodalom nagy részét. A selmeci gimnáziumban indult költőnek, szlovák költőnek Emil Boleslav Lukáč. A magyar nyelvi és kulturális hatások s a szlovák nemzeti öntudatraébredés kettősségében — ős egységében — vált költővé. Személyiségének egyediségét és egyénisége varázsát biztosította ez a kettősségben gyökerező egység. És az, hogy következetesen és megalkuvás nélkül vállalta mindkét összetevőt. Kiváló szlovák költő volt, aki a magyar költészetet is szerette és élte, s ez világszemléletében minőségi szintézisben valósult meg. Másik nagy élménye, a francia költészet a nagyvilágot éltette benne, s a magyar líra szűkebb pátriáját, Közép-Európát. így vált igazi européerré, szlovák hazafivá és nemzetközi gondolkodóvá egysze-mély- ben. Élete átíveli a huszadik századot és annak történelmét, költői műve pedig a modern szlovák lírát, pontosabban annak haladó polgári vonulatát, korszerű törekvéseit. Bizonyára nem tévedünk, ha már ma a huszadik századi szlovák költészet klasszikusát látjuk benne. Aki egyben a nemzetköziség eszményének és a népek testvéri együttélésének szolgálatában közös klasszikusunk. Tudtuk és csodáltuk Ady költészete iránti szerelmét Számtalan Ady-verset tudott és mély átéléssel szavalta őket. De nemcsak Adyt. Említett esszéjében írja, hogyan szavalta a Petőfl-körben Gyóni Géza Csak egy éjszakára című háborúellenes versét diáktársainak, s a vers később, egész életében benne élt, mi is sokszor hallottuk tőle, mint annyi más verset. Petőfi- és Babits-versek éltek benne, József Attila és Radnóti strófák szomszédságában, egyetlen nagy vers volt a lelke, hatalmas, hömpölygő versfolyam, melyben a szlovák, francia és magyar nyelvek szépsége és remekei egy közegbe olvadva töltötték ki medrüket. Késői éveiben újraolvasott és búvárkodott, új felfedezései voltak; egyszer szerkesztőségünkbe érve szinte kiáltva mondott egy nevet, egy múlt századi költőnő nevét: Czóbel Minka. Majd elgondolkodva hozzátette: szép. Ekkor már összeállt hatalmas vállalkozásának anyaga, a magyar költészet hét évszázadát ütkröző, szlovák nyelvű antológia (Spoved Dunaja — A Duna vallomása). Nagy, kopott aktatáskában vitte magával a hatalmas papírköteget kávéházakba, szerkesztőségekbe és könyvesboltokba, mindenüvé, kéziratlapokon és apró papírfecniken, egyelőre rendezetlen tömegben, gép- és kézírással szlovák nyelven ott volt a hét évszázados magyar költészet színe-java, sugallva a gondolatot, hogy ha a nagy táska valahol elmaradna gazdájától, az anyag mégsem veszhetne el, hiszen Boleslav Lukáč úgyis fejből tudja az egészet. Vele él, az anyaggal, a költészettel, nemcsak a táskájában, a lelkében hordozza a verseket. Szlovákia-szerte sokan ismerték, nemzetiségi vidékeken is, mi a fővárosban, magyar irodalmárok, mindannyian. Hiányát is érezzük már s egyre inkább. Búcsúzunk Tőle, az embertől, de nem költészetétől és eszméitől. Buba Gyula
