Irodalmi Szemle, 1979
1979/9 - Ozsvald Árpád: Akác — alkonyati szélben, Diorit (versek)
OZSVALD ÁRPÁD Akác — alkonyati szélben Felhők vöröslila hasa alatt — Csontváry korcs ellen-cédrusaként — áll ez a tépett, sebhelyes, félig kiégett akác, az alkonyati szélben. Esetten is fenséget sugárzó, szűrtarisznyás, álruhás varázsló. Ki érti bűvös igéit?! Körtáncot körötte ki járna? Tehenek méla, nagy szeme csodálja. Gyökere szétfut a homokban, csontokat ropogtat, porlaszt a homokban ... Agai közt emlékező árnyak, a történelem kóbor lelkei hintáznak. Tüskéit az idő letördelte, derekát a balta éle nyeste. Vad szelek borzolták koronáját.. Itt áll, vöröshasú felhők alatt, mint magányos, óriás világfa, nap felé nyújtva vérző koronáját. Diorit Feketén, mint a kelta kardok, sűrű erdőn át vadkant hajtok. Mire leszúrtam: hajam ősz lett. Nem várt rám forrás — csak egy könnycsepp.
