Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - ÉLŐ MÚLT - Vandrák András: Az aesthetikai világ lényege s culturális fontossága
9. Lásd: Greguss Ágost: Rendszeres széptan, Budapest 1888, 138. I. 10. Vandrák: Az aesthetikai világ etc., 2. I. 11. Vandrák: Az aesthetikai világ etc., 13. I. 12. Ugyanott, 16. I. 13. Vandrák: Lélektan, 86. I. 16. Ugyanott, 85. I. 15. Vandrák: Vallásos eszmék és élet etc., in: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1847/52/1428. oszlop. 16. Vandrák: Az aesthetikai világ etc., 18—19. I. Az aesthetikai világ lényege s culturális fontossága* (Részletek) Az erkölcsi világgal szinte párhuzamosan fejlődik és működik a vele sokban rokon és egyező, sokban ismét sajátságos ős különböző aesthetikai világ... Az aesthetikai világ a szépnek s a vele rokon elemeknek a világa, főleg pedig, — mit itten különösen fogunk kiemelni, — az emberi szép élet, fejlődése és alakulás világa. Vannak, kik az aesthetika és az aesth. világ alatt sző szerint csak az érzékileg kellemes s anyagilag élvezetdús életet értik s életöket is e nézethez alkalmazzák... Az érzékiség világának hullámain az ember inkább csak befogadó és passzívus szereplő, — azt dicséri a mi vele történik, nem a mit maga tesz. Az ilyen passzív életnek nincs magában semmi becse... Vannak, akik az anyagi realizmus ellentétét, az aesthetikai formalizmust tartják az aesthetikai világban lényegesnek, Igaz, hogy minden szép valamely alakban jelentkezik, de azért az alak, Idom, forma magában nem a szép maga, és nem minden idom, alak alkalmas a szépnek kifejezésére... Ha az alak mag tenné ki a szépet, úgy minden verset (metrumot), minden geometriai rajzot is szépnek kellene mondani... Az alkalmas s megfelelő szabatos alak nagy szereplő ugyan a szépnél, de csak mint eszköz, ráma vagy mód a szépnek összefoglalására s szemléletes egységben való kiállítására. Az alak valamit (eszmét, jellemet) akar kifejezni; az a valami tehát több, mint ő maga. A formához tehát kell aesthetikai tartalom, is. Az aesthetikai eszme ereje és jelleme szervesen alkotja meg magának a formát, ... de az alak nem teremti meg az eszmét és jellemet. Némelyek az aesthetikai világ alatt mást nem tudnak magoknak képezni, mint a költött világot, a képzelődés ábrándos alakzatait (aesthetikai szubjektivizmus, álidealizmus!). Tagadni ugyan nem lehet, hogy a phantasiának is van része a szépnek felfogása és megalkotásában, de könnyen megérthetjük, hogy nem minden kép és ábránd egyszersmind szép... Kóros szentimentalitás, kóros mystika, kóros, sőt az őrültséggel határos exaltátiók, az nem egészséges aesthetika. Nagy hiba és tévedés a phantasiát a genievel identificalni. A genie lángész, tehát az észnek jelessége, revelativus és divi- nativus erő, melynek sugallatából erednek az új, ép, magasztos aesthetikai eszmék, az örök igazságnak és szépségnek érdekében: a phantasia pedig szervező és kiállító, az eszméket megtestesítő, szemléletes, eleven plastikával kifejező erő, melynek ámbár alárendelt, de azért lényegesen szereplő becsét korán sem akarjuk kicsinyleni.. ... az ember a maga lényegében erkölcsi lány... ugyanazt mondhatjuk az aesthetikai világról, hogy annak minden virágai, kincsei az emberi lélek fejlesztményei, mert az ember lényegesen aesthetikai lény is. Az ember keblének egyik ős vágya a magában * Megjelent Az eperjesi evangélikus kerületi collegium értesítője 1878/79 1—22. oldalán.
