Irodalmi Szemle, 1979

1979/8 - ÉLŐ MÚLT - Vandrák András: Az aesthetikai világ lényege s culturális fontossága

jő s erényesség felé van Irányozva: egy másik, amannak tőszomszédja, vagyis inkább ikertestvére az, mely a szépet keresi, szereti és valósítja. Az aesthetikai ösztön és vágy minden ép ember eredeti sajátja. Az ember azt úgy nem tanulja... hanem ösztön- szerűleg fejti ki... Közreműködik itt ugyan mindjárt kezdettől fogva több kül- és belső tényező, a külvilág ingert adő tüneményei, az ember fogékonysága, ezek iránti érdekeltsége, de a hajtóerő bennt van.

Az aesthetikai világ központi eszméje a szép; ha ezt kellőleg kifejtettük, felmutattuk az aesthetikai világ lényegét is... Személyleges vagy szubjektív szempontból kétségtelen, hogy a szépnek általános hatása a kedélyre az, hogy tetszik. Ügy de számos tárgy van, mely szintén tetszik, a nélkül, hogy azt szépnek lehetne mondani... Látjuk tehát ezekből, hogy maga a tetszés s a mi vele rokon, nem egyedüli, nem is biztos kriterionja a szépnek.

Nyilatkozik először is a szép a kültermészetben, egyes organismusokban és egész csoportokban, tájakban és tüneményekben; nyilatkozik továbbá a népek történelmében, egyes ép és dicső fejleményeknél és alkotásoknál; nyilatkozik különösen a népek és egyes lángeszű emberek művészetében; de nyilatkozhatik minden egyes élő ép ember gondolatai, érzelmei, magaviselete, erkölcsei a tetteiben, szóval egész valójában, jellemében, élete rendjében. Ha aztán ilyen egyesekből társulat alakul, család, község, vagy a szellemi egyletek különféle nemei: megalakul minden mozzanatokban és irányokban a szép s örvendeztető aesthetikai világ. S az emberi ép fejlődésre nézve az a legfontosabb, hogy az egyéni és társas maga és annak minden nyilatkozatai épek, szépek, szeretetre méltók, szóval aesthetikaiak legyenek. Van ugyan különfélekép nyilatkozó szépség az emberek egyéni, nemzeti s másnemű sajátságai szerint, legszebb szépség azonban mégis maga az emberi szép lélek és élet. Ezt valósítani lesz a nevelésnek és culturának feladata.

Egy a szépség a mag lényegében s a tiszta eszmében, de nyilatkozatai a természetben, az életben s a művészetben sokfélék, de ha épek s a nyilatkozó valónak megfelelők, s milyen természetesek, ép oly érdekesek és becsesek... Éppen úgy az emberi élet fejlődésében, alakulásában, erkölcse és jellemében aesthetikai szempontból is a legnagyobb a felette érdes különféleség. Más a gyermek s ifjú, más az érett férfi és agg aesthetikai jelleme és képe; más a nőnek, más a férfiúnak épséges aesthetikája ..

S mind ezekre ismét külön-külön módosítólag hat a kelet és nyugat jelleme, a tartomány hegyes-völgyes vagy sík természete, a társadalom állapota, a nemzetiségek s foglalkozások typusai. A művészet még fokozza és szaporítja a különféleségeket teremtő szellemének bámulatos ereje által.

Mindent összefoglalva áltáljában helyes alapunk van arra, hogy megkülönböztessük a kellemnek női, és az erőnek férfi jellemű szépségét számos módosításaival.

Az első nemű aesthetikai eszmék és alakok csoportjában az uralkodó elem a szelíd harmónia, szabályosság, tisztaság, kedélyesség, derült elevenség, meleg bensőség, bájoló naivság, viruló épség, üdeség, nemes szív és jóság... A szépség lehet itt naiv és idylli, lehet vidáman és kielégített kedéllyel elegiai, vagy játszi enyelgő, de leginkább derülten melegen lyrai... Van egyszerű architektonikai, plastikus, nyugodt szépség, az emberi szép test élő épülete; van mimikái és orchestrikus, mozdulatokban nyilatkozó szépség. Mindezeket azonban az egyéni és társas élet közvetlen nyilatkozatainak kivánjuk, nem pedig csak írott, vagy festett-faragott, művészileg csinált alakoknak és jeleneteknek.

Második főneme az aesthetikai eszméknek és alakoknak a fellengző és fennséges, az erő- és méltóságteljes, a nagyszerű, roppant, imposans és csodálatra ragadó, az ünnepélyes és hódító. Itt nem a forma, de a tartalom, nem a végesnek, de a végtelennek eszméje a túlnyomó és normativus... A fellengzőnek két nemét szokták megkülönböztetni, s szólnak a természet s művészet fellengzőjéről, ismét többféle elágazással; mert van lényeges különbség a természet physikai s psychiko-etikai vagy a szellem fellengzője között. Ott a mechanikai törvények szükségszerűsége, itt az öntudatos akarat s jellem szabad határozatai nyilvánulnak. A kültermészeti fellengző ismét kétféle, a nyugodt kiterjedés s a viharzó erők fellengzője... A psychiko-etikai vagy szellemi fellengzőnek nyilatkozatai feltalálhatok a történelemben, leginkább pedig a remek művészetben... Aesthetikai szempontból a szellem és jellem fellengzőjének több faja van. Van ugyanis epikai alakú fellengzőség a győzni tudó hősnél; van drámai