Irodalmi Szemle, 1979

1979/8 - LÁTÓHATÁR - Ballek, Ladislav: A segéd — I. (regényrészlet)

szerint. Igaz, újabban néha megesett vele, és Riečan már reménykedni kezdett, hogy visszatér a régi természete, csakhogy, vette észre kissé nyugtalanul, inkább társaságban ás idegenek jelenlétében tapasztalható ez a feleségénél, s nem akkor, ha kettesben vannak.

— Kevés lenne — ismételte meg.

— Megyek készítek nektek valamit — mondta Riečanné.

— Készíts valami meleget meg jó forró boros teát — szólt utána a férje.

Egy darabig állt, maga elé meredve. Aztán megtörölte az arcát, és megfordult, hogy az ajtóközben rágyújtson. Sodorta a cigarettát, és a vágóhíd kerítése fölött elnézett a kapualj felé. Volent lámpája világánál meglátta az ott álldogáló feleségét is. Volent beszéd közben hadonászott, az asszony a kabát zsebében tartotta a kezét.

Megint elfogta a bosszúság: lám, így mászkál a felesége az udvaron, de amint meggyújtotta a cigarettát, és szippantott egyet, béke és nyugalom szállta meg. Aztán amikor látta, amint a felesége kissé görnyedtem előrehajolva siet keresztül az udvaron a konyha felé, lassan a fény felé fordult, lehajolt, és köelebbről kezdte nézegetni felsebzett tenyerét. Már előre örült a meleg ételnek és a forró boros teának, mely oly gyorsan, oly jól és tökéletesen átmelegíti az embert.

Reggeli után Riečanné kiöltözve, kicicomázva, jó hangulatban bement az üzletbe. Tízig, amíg a férje fel nem váltja, ő áll majd a pultnál, hiszen ezzel a néhány vevővel, akik érdeklődést tanúsítanak a maradék hús, a töpörtyű, a zsír, esetleg egy darabka szalámi, kolbász vagy szalonna iránt, megbirkózik ő is. Friss eladó húsuk nincs. Ami a mélyhűtőben van, annak egy részét kimérik holnap, a többit, a kétharmadát, Volent széthordja azoknak a családoknak, akiknek van elég pénzük, hogy szabad áron vehessék a húst. Hétfőn, szerdán és pénteken állhatott a pultnál Riečanné is, ha egyáltalán volt miért kinyitniuk a boltot. Több palánki hentes ki se nyitott ezeken a napokon. A hét első napján rendszerint már nem jártak henteshez, a pénteket pedig örök idők óta hústalan napnak tartották, no és most, a háború után csatlakozott hozzá a szerda Is. Maradt hát három húsos nap: kedd, csütörtök, szombat, természetesen ezek közt is nagy volt a különbség. Kedden mindenekelőtt azért jártak el az emberek a mészárszékbe, hogy szerencsét próbáljanak, és értesülést szerezzenek, vajon milyen esélyük lesz csütörtökön és szombaton. Csütörtökön a húshiány már el is tudta kedvetleníteni őket. Na de aztán jött a híres palánki szombat, melytől féltek a hentesek is.

Hétfőn Riečanné bízvást helyettesíthette a férjét meg a segédet. Riečanné tulajdonképpen kedvelte ezeket a szolgálatokat. Elálldogált itt egy kicsit, eltereferélget, aztán megy főzni. Az áru mérése és a pénztár kezelése nem kis örömet szerzett neki. Ki ne örülne az olyan munkának, mely ennyire jól jövedelmez? A legtöbb embert megbabonázza. Riečanné világéletében szeretett volna kereskedő lenni. Kicsi korától csábította az üzlet. Mindig meg volt róla győződve, hogy elég okos és ügyes ahhoz, hogy ne kelljen nyomorognia, és mindig el tudott mindent intézni.

A pultnál, ha hosszabb ideig nem jött senki, álmodozhatott is. És már nem kellett félni, hogy álmai nem válnak valóra. Álmokat mondtunk? Inkább józan számvetések voltak ezek, mint légvárak! Riečanné már érett nő volt, de nem hiányzót a bátorsága. Nem sok időt vesztegetett annak elkönyvelésére, hogy milyen jól megy neki itt, mert mindig elsősorban azon törte a fejét, mi módon mehetne neki még jobban. Igen, érett nő volt, bátor, de mindenekelőtt hidegvérű, és sokkal eszesebb, semhogy ne vágyott volna ilyesvalamire. Épp most szeretett volna több önállóságra és nagyobb függetlenségre szert tenni. Megpihenni szeretett volna, megszabadulni valamitől, valószínűleg a háztartási munkától, hogy annál több ideje maradjon, mint gondolta, a lánya nevelésére, illetve a társasági életre. Szilárdan elhatározta, hogy kikényszeríti férjétől a szolgálót. Még csak fel se merült benne a gondolat, hogy Riečan megtagadja a kérését. A maga megmásíthatatlan elhatározásának és igen komoly lépésének tekintette ezt. A többire, jobban mondva a további, a jövőbeli elhatározásaira, amelyek a fejében rajzottak, csak homályosan, inkább lopva szokott gondolni, de nem holmi aggályok okából, hanem azért, hogy ne zavarják. Mindig meg tudta szabni kitűzőt céljainak pontos sorrendjét, és tartotta is magát ehhez a sorrendhez. Céltudatos is volt tehát, jó ítélőképességgel bírt, úgyhogy számvetéseiből eddig sose hiányzott a logika.

Mivel a legutóbbi két asszony után, akik együtt jöttek zsírért meg hidegárukért, már hosszabb ideje nem nyitott be senki, rákönyökölt a pultra. Összpontosította figyelmét.