Irodalmi Szemle, 1979
1979/8 - LÁTÓHATÁR - Jaroš, Peter: Láncok, láncocskák (elbeszélés)
bejáratot befalazni. Olyan kedvvel és lelkesen dolgozott, mint előtte még soha. Jó kedve megsokszorozta erejét, s így az alig könyök szélességű keresztfái nőtt, akár a gomba. Alig egy óra múlva a pincebejárat szilárdan be volt falazva, és amikor Vendelín már a kőművesszerszámait tisztogatta és rakta a táskájába, ütötte meg a fülét az új kereszt fal mögül a plébános kiáltozása. Egy pillanatra megrettent, vállát nekivetette a keresztfalnak, de hogy az kibírta és ellenállt a nyomásának, fütyörészve és elégedetten hazaindult. Csak késő este a véletlenül arra vetődök szabadították ki fogságából a plébánost, már enyhén boros állapotban találták, amit az ő helyzetében mindenki megértett. Mindjárt másnap összetalálkoztak, és ráadásul a hídon. — Te szégyentelen istentagadó, tel — rontott rá a plébános Vendelínre. — Megsértettél engem, meggyaláztad az anyaszentegyházat, és semmibe vetted az istent! — Én csak magára gondoltam! — nevetett fel Vendelín. — Még gúnyolódol is?! — szörnyedt el a plébános, Vendelínhez ugrott, lekent neki egy jókora pofont, aztán dühében a mogyorófa pálcával kezdte körül hímezni. Vendelín védekezett, és egy kis idő múlva sikerült is megragadnia a botot. Néhány pillanatig ide-oda rángatták, Vendelín aztán hirtelen elengedte, a plébános megtántorodott, elvesztette az egyensúlyát, és jókora tömeg szeme láttára lezuhant a hídról a friss, hideg, folyóvízbe. Az ijedségtől Vendelínnek is elállt a lélegzete, amikor a plébános a híd alatt, a síkos kerekre csiszolódott kövek között fájdalmasan felkiáltott. A töb biekkel együtt futva sietett a szerencsétlenül járt segítségére, és első volt, aki talpra állította és segített neki kikecmeregni a partra. — Jaj a kezem, a kezem! — jajgatott a plébános a parton. — Ez bizony eltörött! — mondta az öreg Plutko, aki a katonaságnál szanitéc volt. — Ezt aztán elintézted! — támadt Pupák plébános Vendelínre, és újra felnyögött a fájdalomtól. — Én? — csodálkozott el Vendelín. — Igazán nem akarta — szólt közbe Plutko. — Láttam, tiszta véletlen volt... — Tudom én, amit tudok! — vetette ellen a plébános. Vendelín tanácstalanul megvonta a vállát és hazament. És mialatt Dumko postás a plébánost kocsin orvoshoz vitte, Vendelín anyja rosszat sejtve óbégatott a fia fölött, imádott felesége, Anna pedig forró könnyeket hullajtott a zsebkendőjébe. Estefelé az anya elindult a plébánoshoz a fiáért könyörögni. Elmélkedés közben zavarta meg, de nem törődött vele. Az egyetlen, amitől egy pillanatra elállt a lélegzete, hogy a plébános bal kezét gipszkötés borította. — Az isten szerelmére, bocsásson meg neki, plébános úr! — borult le az anya a plébános előtt kezét tördelve. — Ö igazán nem akarta magát bántani. Ha megengedi, eljön meggyónni, és eljön bocsánatot kérni is! — Látni sem akarom! — ordított fel Pupák plébános. — Meg akart ölni a szégyentelen! Micsoda oktalanság lenne eltűrni a gyilkost! Templomkerülő, hát nem csoda, ha a legnagyobb gonoszságra is képes! Ekkor az anyai szív is megkeményedett. Tereza felkelt a padlóról, nagyot sóhajtott és köszönés nélkül elment. Kőt napig csend volt és nyugalom, egyeseknek már-már úgy tetszett, hogy a történeteket rendkívül gyorsan elfelejtették. A harmadik napon azonban csendőrök jöttek Vendelínért. Éppen szénát kaszált, amikor a két egyenruhás férfi közrefogta. — Maga Vendelín Kleno? — kérdezte az egyik. — Az vagyok! — mondta a meglepett Vendelín. A csendőr fölszólította, hogy dobja el a kaszát, aztán a kezére tette a bilincset. — A feleségemtől elbúcsúzhatok? — kérdezte Vendelín. — Nem! Elindultak. Vendelín sajnálkozva nézett vissza a kaszálatlanul maradt rétre, a fűre, amely illatosan gőzölgött, a kaszára és a kaszakőtokra, amelyek az alacsony tarlón hevertek, és ekkor akaratlanul is, igen, önkéntelenül is könny szökött a szemébe. Összeszorította azonban a fogát, visszatartotta feltörő fájdalmát, és ment. Csaknem egy hónapig hurcolták a hivatalok bíróságról bíróságra Liptószentmiklóson és Rózsahegyen. Végül felolvasták előtte az ítéletet: „Hét év büntető katonai szolgálatra ítéltetik!"
